Blog2015

2015.12.01.ÉLET A FÁK KÖZÖTT


Visnyeszéplaki barátaim meghívtak egy évzáró találkozóra. Már pedig ahova szívesen hívnak, oda én szívesen megyek. Annál is inkább, mert vagy 40 éve jártam utoljára ebben a csodálatos környezetű faluban. Mielőtt írásomba belekezdenék, bevallom, a látottaktól kisebb sokkot kaptam, szükségem volt néhány napra, míg össze tudtam rendezni gondolataimat.
A történet a megérkezéssel kezdődne, ami a mai GPS, internetes térképek világában azt gondolhatnánk nem probléma. Ám mindezen segítők Visnyeszéplak esetében hatástalanok. Vagy félórás erdei autózás, néhány eltévedés után, miközben nem láttam mást, csak jobbra, balra, előttem, mögöttem erdőrengeteget, célba értem. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiszálltam az autóból. Tarka szoknyás menyecskék. Magyar nőket ilyen öltözetben leginkább akkor szoktam látni, amikor Erdélyből jött árusok járják a városok utcáit. Bőrkabátot, takarókat és egyebeket kínálva. Vagy említhetném a városi trendnek megfelelően már eleve rongyosra gyártott farmerben járó, köldöküket fedetlenül hagyó plázacica tiniket. No, ilyen jelenséggel itt nem találkoztam. Talán nem jó helyen járok? Töprengtem, de köszönésemre magyarul köszöntek vissza. Ami némi bizakodásra adott okot.
A második meglepetésem a faluház látványa volt. Ilyen szegényesen kinéző faluházat eddig még nem volt szerencsém látni. Ez olyan, mint egy régi időkből itt felejtett parasztház. Ennek ellenére működik. Sőt ugyan ezen épület szolgálja ki az iskola alsó osztályát is. Ami szintén működik. Olyannyira, hogy míg a környező kisfalvak iskoláit rendre bezárták, addig itt felső tagozatos tanításra van szükség. Igaz ehhez már kicsi a faluház-iskola, de sebaj, a falu lakóházaiban is lehet tanítani és tanulni. Szóval ez is működik. Íme, a faluház:



Nézem ezt a szegényes faluházat és Dobó István mondata jutott eszembe: A falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében. Ez az, ami átsugárzik a falakon és mély nyomot hagyott az emlékezetemben. A nagy titkot is itt kell keresni. Néhány tucat ember megkapaszkodott a somogyi rögökben és nem hagyják, hogy elfújja őket a szél.

A program, amire meginvitáltak barátaim:

10 h-kor igeliturgia
Délelőtt szabadtéri főzés (jó idő esetén)
11 h-tól Vetített képes előadás a faluházban.
13 h-kor közös ebéd
Egész délután fajta bemutató és kiállítás a tanfolyamok munkáiból, kötetlen beszélgetés.
15h-kor Kísérleti régészeti előadás és beszélgetés Tóth Árpáddal. „Időutazás: milyen lenne Visnyeszéplak a középkorban és mi az, amit ebből elméletileg akár ma is meg lehet valósítani.“
18 h-kor vacsora
Este filmvetítés: Dárdai István: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! –

------------------------------------------------------------------------------
Azóta is próbálom a látottakat beilleszteni valahová, de nem találok hozzá skatulyát. Mert annyira egyedi és szokatlan. Ismerek egy hasonló közösséget a Krinásokat, Somogyvámoson Ahol azt tapasztaltam, hogy identitásukat vesztett fiatalok működtetnek egy jól profitáló indiai Disneylandet. Visnyeszéplakon viszont egészen másról van szó. Messziről látszik, hogy magyarnak lenni nem olyan jó üzlet. Viszont kötelesség.
Ha igaz Papp Lajos szívsebész professzor elmélete, mely szerint minden embert az Úr egy meghatározott feladattal küld a világra, akkor, Visnyeszéplakon ezt a feladatot megtalálták.


2015.11.20.-11.22.Gyümölcsészeti Találkozó Drávafok


A hétvégén tartotta a Kárpát-medencei Gyümölcsészeti Hálózat, a 2015. évi Találkozóját. Melyről, mint nagyszerű kezdeményezésről, örömmel adok hírt.
A találkozó első szabálya, ha egy Kárpát-medencei gyümölcsész megérkezik, akkor a jelenlévők pálinka nevű gyümölcspárlattal kínálják. Mert a pálinka a lélek itala.
Második szabály. Egy gyümölcsész legfeljebb kicsit berúg, de sohase részegedik le.






A találkozó a kifüggesztett meghívó szerint zajlott:



Íme, egy fotó a résztvevőkről. Helyszín a Fodor kúria, Drávafok.



Nekem a programpontok közül a legjobban a hozott gyümölcsök szemléje tetszett. Tudni kell, hogy a gyümölcsészek egyik legfőbb törekvése a régi gyümölcsfajták megmentése az utókor számára. A több száz éves fajták viszont e hosszú idő alatt jócskán elhagyták a született tulajdonságaikat. Így könnyen előfordulhat, hogy valakinek a kertjében ugyan abból a fajtából két eltérő tulajdonságú gyümölcse terem. Mert két különböző helyről kapta az oltóvesszőt.
Ezért néhány gyümölcs esetén kimondottam izgalmas dolog kitalálni, milyen fajtából ered? Először megnézi a gyümölcsész a gyümölcs alakját, színét, majd orrával illatmintát vesz, végül megkóstolja. Ha ebből el tudja dönteni, akkor nyert ügye van, ha nem, akkor értetlenül csóválja a fejét és megkérdezi gyümölcsész kollégáját. Ha ő se tudja, vagy más véleményen van, akkor legjobb bevallani, a gyümölcs győzött. Mind ez persze élvezeti értékét, tápláló erejét nem csökkenti. Változatosságánál, az egészségre gyakorolt hatásánál fogva messze túl tesz a hipermarketek egyen almájánál, még ha nem is olyan makulátlanul kifogástalan a külleme. Tartsd szemed előtt: nem biztos, hogy a legszebb lányból lesz a legjobb feleség!

]

A program egy közbenső része (lásd meghívó) Drávafok művelődési házában zajlott, melyre a falu lakossága is meghívást kapott. Az itteni részvevőkről is készítettem egy fotót. A falut az iskola madarász szakköre képviselte:



A madaras előadás után a fiatalok elhagyták a termet és magunkra maradtunk gyümölcsészek, azzal a filmmel, melynek címe: Az utolsó falu. A vetítésen megjelentek a film alkotói is. Az volt a céljuk, hogy azon falvak egyikében mutassák be a filmet, amelyik vidék életéről szól. Olyan helyzet állt elő, hogy az ország másik részeiből, sőt az Erdélyi külhonból odautazó gyümölcsészeket érdekelte a film és megnézték, míg azokat, akikről szól, nem érdekelte. Meg se jelentek a vetítésen. Pedig nekik utazni se kellett volna, csak egy kabátot felhúzni, mert egész nap esett az eső. Maga a film egy dokumentumfilm, mely torokszorongatóan bemutatja be a kilátástalan sorsba kényszerített és reménytelen mindennapokat élő vidéki ember életét, aki ebből a helyzetből nem talál kiutat. Azt meg én teszem hozzá, hogy nem is keres.
Kedves Drávafokiak, Önök Szigetvártól légvonalban kevesebb, mint húsz Km-re vannak, de Zrinyi Miklós szellemétől messzebbre, mint a hold és föld közötti távolság.
Ne gondolják, hogy közöttünk minden gyümölcsész Mercédesszel jár és nincs közöttünk olyan, akinek az odautazás és a még oly kevés részvételi költség is, ne okozott volna gondot. Mégis ott volt velünk, mert azt vallja, amit Móra Ferenc oly szépen megfogalmazott, Mindennapi kenyerünk c. novellájában: "Engem ellát odakint az öreg eperfa." Arra kérek mindenkit, legyenek kedvesek újra elolvasni ezt a novellát. Csak egy oldal az egész, A gugli hozza, nem kerül pénzbe, ennek ellenére mégis nagyon tanulságos.


2015.07.21.


Szilárd kertésztársamtól kaptam levelet, melybe ezt írja:

"Kedves Győző!

Hirtelen te jutottal eszembe, gondoltam megkérdezlek, miután az egyik kis gyümölcsfám bajba került. Hátha lenne ötleted így első ránézésre vajon mi érhette ...
Ez egy vörös ringló -Kovács Gyula féle, Erdélyi gyűjtés, 3 éve szeretettel nevelgetett- tavasszal szépen kihajtott, aztán egyszer csak elmaradt a fejlődésben a többitől, majd halványodni kezdtek a levelei, aztán hirtelen besárgultak, mostanra meg elszáradtak. Először azt hittem talán valami betegség...de most inkább úgy gondolom talán valami elrágta a gyökerét..."

Kedves Szilárd!

A gyökérproblémát meg lehet látni, ha azt rágás okozta. Ki kell ásni a fát nagy földlabdával. Ha a talaj nem túlságosan kötött, leválasztható a gyökérről, ha igen, akkor vízzel mosható le róla. Ezt követően látszik a rágásnyom, de már a kiásásnál is látható lesz a rágcsálónak a földalatti járata. Rágáskárt a mezei pocok okoz leginkább. Írok is egy ilyen esetemről a honlapomon: "Elõfordult már hogy a mezei pockok úgy elrágták egyik kis fámnak a gyökerét, hogy az kidõlt. Sok veszõdségembe került mire sikerült meggyógyítanom Azóta minden õsszel diófalevél takarással védem meg õket. Az a tapasztalatom, hogy ennek markáns illatát a rágcsálók nem szeretik."
Akkor még nem rendelkeztem ilyen jellegű tapasztalattal. Azt feltételeztem, hogy a fa kiszáradt, mert igen nagy kánikula volt ez idő tájt. Ám amikor ráöntöttem egy kanna vizet, azt a föld, hipp-hopp, elnyelte. Aztán a második és harmadik vödröt is, ekkor ráeszméltem, hogy bizony itt rágcsálóval állok szemben. Kibontottam a talajt, ott ahol elnyelte a vizet és bőségesen megtöltöttem bodzalevelekkel, ágakkal a járatokat. Azóta a fa szépen helyrejött. A cserebogár lárvák is okozhatnak kárt, ha nagy mennyiségben el tudnak szaporodni. Ha nincs rágásnyom, akkor bármilyen gyorsan ható betegség is elvihette. Mint pl. az almaféléknél a tűzelhalás, vagy a kajszinál a gutaütés stb. Én ezek ellen úgy védekezek, hogy sok fát ültetek, belekalkulálva, hogy a fák hajlamosak elpusztulni, akár csak az emberek.
Van egy nagyon aranyos sztorim ezzel kapcsolatban: Vásároltam tavaly ősszel Nagymaroson egy zártkerti telket. A szomszédommal hamar közös nevezőre jutottam, mert megmutatta, hogy két gyönyörű kajszifájájának az őzek ledörzsölték a kérgét, olyan mértékben, hogy azok már menthetetlenekké váltak. Ilyenkor szokott a kertész szentségelni és sűrű káromkodások közepette szidni a vadakat. Ám szomszédomtól ilyet nem hallottam. Annyit mondott, hogy mit csináljak? Ők voltak itt előbb. Én itt csak betolakodó vagyok. Azóta többször eszembe jutott ez a két mondata, mely miatt erre az emberre én felnézek, sokat tanultam tőle.
Az őszi-tavaszi szezonban beoltottam vagy 150 csemetét. Ebből mind nem ered meg és valamennyit el is ajándékozok belőle. Még ezek után is marad min. száz, vagy több. Aztán, majd ha kiültetem Nagymaroson, tegyük fel, hogy felét elpusztítják a vadak, vagy egyéb okokból tönkre megy, akkor is marad még ötven. Aztán minden évben oltok átlagban ugyan ennyit és egyszer talán elérem, hogy nullszaldós leszek, ahogy a könyvelők mondanák. Neked is azt javaslom, ha meghal egy fád, ültess helyette kettőt!

2015.07.25.


Szilárd válaszolt. Azért teszem közzé levelét, mert soraiból olyas valami cseng ki, mely sokak számára lehet biztató, akik keresik a kiutat ebből a félrecsúszott társadalomból.

"Kedves Győző!

Nagyon köszönöm kimerítő és részletes válaszod! Hamarosan kiderül vajon mi lőtte a gyökérzetet amint édesapám bányászni kezd.
Egyébiránt életszemléleteddel teljes mértékben egyetértek, élni és élni, hagyni, bekalkulálni, hogy a természet a maga módján szelektáljon, nekem is elfogadható rendszabály!
Örömmel mesélek a kis gyümölcsösömről, ami egyik legféltettebb kincsemmé avanzsált az idők folyamán!
Mindig is érdekeltek a régmúlt idők históriái, mindennapjai, szeretettel hallgattam nagyszüleim és az idősebbek elbeszéléseit. Ám ifjonc koromban a fiatalság - bolondság szólamai erősebbek voltak és csak 30-as éveimben kezdtem egyre inkább belemélyedni a helytörténetbe, a régi idők életmódjába és munkásságába. Beleszerettem a gyümölcsészetbe, ami számomra egy élő kapocs a múlttal. Elkezdtem gyűjtögetni a különböző gyümölcsfajtákat, figyelve szüleim-nagyszüleim elbeszélésire, nekik mi volt a kedvencük, miért? Így mindenki ültetett is belőlük. Egyik nagymamám pl. pamuk almát, a másik rétesalmát, édesanyám bőralmát... Ahogy olvastam a gyümölcsészetről, természetszerűleg kapcsolódott hozzá a kertészkedés...így azt is tanulom közben, amiben nagy segítségemre van a te honlapod, de szüleim, nagyszüleim és egy idős házaspár is. Sándor bácsitól -eme idős házaspár férfitagjától- megtanultam kaszálni, kaszát kalapálni, boglyát rakni... mert hát a gyümölcsös egyben ideális kaszáló is. Ő is örül, hogy van segítsége, a lovának pedig széna...
Jelen pillanatban 24 féle almám, 18 féle körtém, 12 féle szilvám, 6 féle cseresznyém, 5 féle meggy, 4 féle barack és birs meg sok egyéb gyümölcsfa van a kertben. Pl. házi berkenye, szeder-, dió és gesztenyefák... egyebek. Összeszámoltam most, mert egy táblázatban követem a változásokat, jelenleg 109 gyümölcsfám van ennek, 90%-a Kovács Gyulától származik. Persze a fák még fiatalok, nem teremnek, egy-egy idén illetve tavaly mutatta meg először a gyümölcsét.
Köszönöm még egyszer segítséged, jó tanácsaid, remélem személyesen is találkozhatunk majd a közeljövőben. Igen kíváncsi vagyok a kertedre és szeretettel nevelt gyümölcsfáidra."

Leveléhez Szilárd képet is mellékelt:



A képen viccesen mondva 1LE-s erőforrás látható. Barátom, te aki a pesti dugóban naponta araszolsz 200LE-s BMW-vel és nyilván lenézed ezt a két vidéki parasztot, gondolkodj el azon, hogy a boldogságod a 200LE-del arányos-e? Tehát, ha haláli őszintén végig gondolod az életedet, mennyi munkával, mit értél el? Mit gondolsz? Boldogabb vagy a 200LE-del 200-szor annyira, mint az "egy lóerős" ősz hajú bácsi?



2015.06.24.

Ma este felmásztam a kertembe árpaérő körte szedésének céljából. Ám amint felértem rögtön megcsapott a hársfa illata. Nosza rajta, felcipeltem a nagy létrámat és 1,5 óra munkával szedtem egy kétfüles kosár virágot. Hársfavirág szedés közben mindig eszembe jut szegény édesapám, aki ha megfázott nem antibiotikumért futott a gyógyszertárba, hanem foghagymás pirítóst majszolt hársfateával. Sőt a kosarat is ő fonta vagy 20 évvel ezelőtt. Aztán még kicsit pücskörésztem a tavaly ősszel vetett szilvamagokból kelt csemetéim körül és közben rám sötétedett. A képet vakuval készítettem. Most jut eszembe árpaérő körtét elfelejtettem szedni, teljesen kiment a fejemből. No majd reggel felszaladok ismét.



2015.05.09. ELSŐ KASZÁLÁS A GYÜMÖLCSÖSBEN.


Eljött az első kaszálás ideje a gyümölcsösben. Azért, hogy senki se felejtse el a kaszálás előtt begyűjteni a fű között élő gyógynövényeket, gondoltam idejében szólok. Sőt mi több, jó példával járok elöl. Nálunk Kaposváron most van virágzásban a zsálya:



Az útifüvet már macerásabb gyűjteni, mert nem emelkedik ki a többi fű közül.



Erről van szó. A jobb oldali (a bóbitás) a keskenylevelű útifű, míg a bal oldali a széleslevelű útifű:



Itt pedig a begyűjtött zsálya. Mert mi gyümölcsészek azt valljuk, hogy a gyümölcsös nem csak a gyümölcsök tárháza, hanem mint a példa is mutatja, annál sokkal több.




KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPET!

A következő levelet kaptam egy kedves kertbarátomtól:

Kedves Győző!
A múlt héten alapos "talajtornán" voltam a kertben: ástam, vetettem és oltottam. Még e hét végére is maradt oltóvesszőm, melyeket már a hűtőszekrényből szedegetek majd elő. A kertben tevékenykedvén tapasztaltam azt, hogy a gazok között a virágzó tyúkhúr virágjára rájárnak a méhek, mivel virágzó gyümölcsfa még nem igen volt, illetve az általam megtartott árvacsalánra meg a poszméhek buktak. A napokban olvastam a körtések fórumán a körtelevél bolha áldásos tevékenységét, ill. az ezzel kapcsolatos vegyszeres beavatkozásokat. Eddig egyetlen évben tapasztaltam e kártevők megjelenését egy-két körtefámon, kártételüket kb. egy hónapig folytatták, ezután eltűntek. A magyarázat egyszerű, igen sok madár található a házunk-kertem tájékán, a rengeteg veréb mellett, barát- és kerti poszáta, házi rozsdafarkú, fülemüle stb. látható, nekik köszönhetem a "karbantartást”, a biovédekezést.
Itt Szegeden is ért egy kis meglepetés, most fedeztem fel, hogy az előttünk található kisebb erdőben örvös galambok fészkelnek évek óta és szépen szaporodnak. Megjelenésüket, jelenlétüket, itt a városi forgatagban, annak köszönhető, hogy táplálékuk között a makk fontos szerepet játszik. Az ligetes erdőrész egy része meg tölgyes...
Üdvözlettel: Miklós Feri
U.i.: A Húsvéti Ünnepek alkalmából minden Jót kívánok az egész Családnak!

Válaszom:

Ferikém!

Egyetértek veled, aki hozzád hasonló szemmel nézi a kertjét, az minden évszakban lát valami érdekeset. Csak alázattal kell közeledni a természethez és lehajolni egy-egy élőlény megcsodálásához. S talán ez különböztet meg bennünket a természettel harmóniában munkálkodó amatőr kertészeket, az árutermelő profi kertészektől. Ezt a különbséget Radnóti oly szépen megfogalmazta:
"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály"
Ezt lefordítva a kertészkedésre, aki traktoron ülve kultivátorozza a talajt, az nem is sejti, mit láthatna, ha gépét a garázsban hagyná és teret engedne a természetnek. Nem láthatja, mert aki géppel száll fölébe annak más a célja és az érdeke. Ferikém, a madaras élményeidet említetted, ezekhez én is hozzáadok egy fotót. Megfigyeltem, hogy az Y-elágazású fáimat leleményes madaraim dióbelezésre használják, nem különben öreg körtefámat. A félbeszakított diót ügyesen a fa hasadékaiba helyezik, hogy ki tudják belőle csipegetni a belét.




2015.03.25. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA MÁRC. 25.



A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnep, Jézus fogantatásának ünnepe. Az ünnep napját úgy számolták ki, hogy Jézus születésének napját december 25-től visszaszámoltak kilenc hónapot, és így március 25-e jött ki.
Nekünk, kertészeknek ez a neves nap a gyümölcsfák oltásának idejét jelzi. Ilyenkor vesszük elő az oltóvesszőket, mert a természet beindította a megújulás folyamatát, az alanyok fogékonnyá váltak a nemes vesszők befogadására. Igen ám, de mit oltsunk?
Az idén inkább a régi jól bevált almafajták felé orientálódtam. A következő fajtákból oltottam: Piros rozmaring, Entz rozmaring, Téli piros pogácsa, Golden delicsesz, Régi fajta Delicsesz, Tök alma, Batul (három féle, három helyről kapott vesszőből), Pirosbélű alma, Szentiványi, Sikulai, Budai Domonkos, Masánszki, Simonffi piros, Jeges alma és még jó pár olyan, aminek a nevét senki se tudja. Úgy kaptam a faluból ahol dolgozok, hogy ezt oltsd be Győző, mert ez olyan finom, nagy gyümölcsű! Én pedig beoltottam. Ez mellett még oltottam körtéket is. Ebben a szezonban kb. 150 oltást csináltam. Ebből egy része őszibarack, annak a legrosszabb az eredési aránya. Úgy saccolom, hogy 80-100 fog megeredni. Ebből majd felét tönkreteszik a vadak, így talán marad 40-50 fám. Idén almát, körtét, őszibarackot oltottam, jövőre a szilvákat is beveszem az oltólistámra. Két év múlva pedig a kajszit és a cseresznyét. Addigra nevelek alanyokat hozzá. Na így telnek egy vidéki amatőrkertész napjai.



2015.03.22. REND A LELKE MINDENNEK!


Mondja a közmondás, de ki, vagy mi határozza meg, hogy mi a rend? A terra fórumon több napig tartó vita zajlott, égessék vagy nem, a metszéskor keletkező hulladékot. Mert az árutermelő kertészeknek a nyesedék, akadálya a további kertészeti munkáknak. Úgy mint a talaj kultivátorral való művelése, permetezések elvégzése, de betegségterjesztő tényezőként is felmerül, ha a környezet nem kellőképpen steril. Ráadásul a helyi rendeletek néhol a tüzelést se engedik meg. Így jogosan merül fel a kérdés, mi legyen a kertben keletkező hulladékkal? Ebbe a zömében árutermelő gazdálkodás szerint termesztő kertészek vitájába a következő hozzászólással szálltam be:

Túlságosan leragadtatok az égetési rendeleteknél. Én pedig azon gondolkodok, hogy nem arról szól a vita, mi jó a gyümölcsfának, hanem mi a rend és a rendelet? Erről a ti rendetekről elmondom a véleményemet. Nézzétek meg alaposan ezt a fotót. A cseresznyefát kis híján benőtte az akácerdő. Metszve se, permetezve se volt soha és ennek ellenére mégis terem.



Az alábbi közeli képen jobban látszik, hogy a talaja utoljára 12 éve volt kultivátorozva. Amikor az előző tulajdonos még kukoricaföldnek használta.



Megtehetném, hogy ti rendetek szerint gondoznám a fát, de akkor mi lenne? Többet akkor se teremne, viszont költhetnék vegyszerekre, benzinre, gépekre és kedvemre mérgezhetném családomat. Egyáltalán mi az, hogy rend? Én a rend alatt a természet rendjét értem. Mert az örök. Próbálok ebbe az irányban kertészkedni. A ti rendetek, meg addig áll fenn, míg nem találnak fel újabb kertészeti technológiát a „tudósok”, amiből valakiknek nagyobb haszna származik. Aztán a rendetek ezt fogja követni. Ha jól tudom, ezt hívják fejlődésnek.
A kerti hulladékról, ami ezt a rendpárti vitát kirobbantotta, az a véleményem, törvény ide, törvény oda, okos kertész az értéket nem tüzeli el, hanem felhasználja kertjének gyarapodására. Persze, ez nem a rendszerető kertészekre vonatkozik. Mivel én a rendetlen kertészek közé tartozom, a szomszédjaim hozzám hordják a kerti hulladékot, aminek az én kertem kimondottan örül. Ezzel mindenki jól jár. A szomszédjaim kertje rendezett lesz, az én gyümölcsfáim pedig szépen teremnek és finom gyümölccsel hálálják meg a tápanyagot.

Ez a videó szemléletesen mutatja milyen óriási különbség van a természetben gondolkodó és az árutermelő gazdálkodás között:

https://www.youtube.com/watch?v=mzUwFnA31uM

2015.03.10. AZ ÖNGYÓTÍTÓ KISKERT ÉS A REKLÁM


Miközben a Sokszínű vidék nevű oldalt böngésztem, megakadt a szemem egy reklámon. Amely a Gertrúd Franck Öngyógyító kiskert c. művét ajánlotta megvásárlásra. Nem is ezen lepődtem meg. Hiszen ez a könyv, a biokertészeknek, ha nem is bibliája, de talán a hiszek egy-e. Az én könyvtáramban is meg van, a második magyar kiadás egyik példánya 1987-ből. Nézegetve a fotókat az egyikről megállapítottam, hogy vajmi kevés köze lehet a Gertrúd féle hagyományokhoz, mert azon egy manapság trendnek tekinthető kert látható. Dísztóval, giccses műmadarakkal a szélén. Amikor Gertrúd a könyvét írta, ez még nem volt divatban, de haladni kell a korral, ezzel a képpel nem is gyötörtem tovább magam. Hanem a másodikkal. Első látásra olyan ismerősnek tűnt. Először az előtérben viruló büdöskénél állt meg a tekintetem, mert az én drága feleségem a káposzta mellé büdöskét ültet a káposzta védelme miatt. Aztán nézem a kép szélén lévő lepukkadtnak kinéző támokat. Ez éppen olyan elrendezésű, mint az én kertem második szintje. Szép lassan eszembe jutott, hogy készítettem egy fotót évzárásként, a zöldséges menüpontomba, Tájkép csata után címmel. Be is léptem a honlapomra, semmi kétség ellopták a fotómat! Nem tudtam hirtelen sírjak vagy nevessek a szánalmas bizniszező társaság tettén.
Beírtam a reklám alatt lévő hozzászólások közé, honnan lopták a fotót. Erre kaptam egy E-mailt, hogy elnézést kérnek és törölték a képet a reklámból. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a hozzászólásommal együtt. Ne rontsa az üzletmenetet.

Az esetet két féle képpen is fel lehet fogni. Úgy, mint a 7. parancsolat megszegése, mely azt mondja ki, ne lopj! Aztán úgy is, hogy büszke lehetnék, amiért az én fotómmal reklámoznak egy ilyen híres könyvet. Valljuk, be nehéz lenne választani, ha az egyik mellett kéne letenni a garast.
Magáról a főszereplőről is essen szó, hiszen az ügy ez miatt pattant ki.


Ezt a könyvet minden kertésznek el kell olvasnia! Mert ez egy alapmű a biokertészek számára. Nem is a benne leírt módszerek miatt, hiszen azok közül sokat megcáfolt a tapasztalatom. Inkább a szemléletmód miatt. Egészen másképp értelmezi a kertészkedést, mint a szakemberek által írt könyvek dogmái. Azt, hogy én is biokertész lettem, többek között a Gertrúd Franck Öngyógyító kiskert c. könyvének is köszönhetem. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom az olvasását. Hozzátok ki a könyvtárból, hiszen minden magára valamicskét is adó könyvtárban megtalálható. Csak legutolsó esetben vegyétek meg az ilyen fotólopó kereskedőktől!



2015.02.14. TÉLI ÉTEK A CÉKLA.



Amikor megnyílt a Tesco áruház Kaposváron, ámulattal néztem a téli zöldség, gyümölcskínálatot, mely semmiben se különbözött a nyári kínálattól. Én is mint az átlagvásárló, élvezettel részesültem a csodából és vásároltam az addig elérhetetlen termékeket. Aztán egy idő után megszoktam, hogy bármikor, bármelyik étket meg lehet venni, elmúlt az érzés, amit korábban éreztem, amikor az első érett gyümölcsöket szakítottam le fáimról. Ugyan is addig a szezon első uborkája, paradicsoma vagy árpaérő körtéje szinte katarzist váltott ki bennem. Boldogan vittem az én drága feleségemnek megkóstolni.Ilyenkor újra meg újra felértékelődött bennem, hogy érdemes kertészkedni, jó dolog kertésznek lenni. A Tescos vásárlási lehetőség ezt az érzést megszüntette. Olyan hétköznapivá vált a gyümölcsérés, vagy az első érő paradicsom. Elgondolkodtam a dolgon, milyen jó lenne azt a korábbi izgalmas érzést visszahozni. Döntöttem, visszaálltam régi életvitelemre. Mint nagyszüleim, mindig az évszaknak megfelelő táplálékot fogyasztom, nyáron nyári étket, télen téli étket. Az én téli táplálékaim között fontos helyet foglal el a cékla. Most nem is magával a céklával akarok foglalkozni, mert azt mindenki ismeri, hanem az elkészítés módjával. Kell hozzá egy kukta és a savanyú uborkák elfogyasztása után megmaradt ecetes lé.




A kuktával nagyon rövid idő alatt megpárolható mindenféle zöldség. Sokkal kevesebb gőz megy ki a lakás légterébe és pároláskor több érték marad a zöldségben, mint ha hagyományos fazékban, vízzel ellepve főznénk. Tehát a kuktafazék egy nagyon előnyösen használható konyhai eszköz. Olyannyira, hogy az én drága feleségem bableves és az egyéb hosszú főzést igénylő zöldségétel elkészítéséhez előszeretettel használja.
Ahogy a fotón is látszik, az uborkát sok fűszerrel tesszük el télre. (kapor, só, mustármag, bors, babérlevél) Ezt a finom fűszeres levet sajnálnám kiönteni, ezért felhasználom a cékla ízesítésére. Ezzel a módszerrel hosszú hónapok alatt, ízekben összeérett léhez jutok, melyet azonnal nem tudnék elkészíteni. Sőt az elkészítés idejét is megspórolom. Ráöntöm és a cékla az elkészítést követő napon már fogyasztható.



Tegyük a spájzba hideg helyre és még egy javaslat: A cékla egy részét ne főzzük meg, hanem nyersen apró hasábokra vágva keverjük a megfőtt cékla közé. Jót tesz az egészségnek. Megjegyzem, az egészségvédő tulajdonságával ritkán foglalkozok, egyszerűen jó és kívánatos ételnek tartom amit egy magamfajta vegetáriánus szívesen fogyaszt. Azok számra akiket ez a szempont is érdekel, közlöm a mindmegette portál által a céklára összeollózott tudnivalókat:

A céklában van A-vitamin, B1-, B2-, B3-, B5-, B6- és B9-vitamin is, no meg C-vitamin is bőségesen. A sokféle B-vitaminnak köszönhetően hatékony a daganatos betegségek kialakulásával, leküzdésével szemben. Az ásványi anyagok közül vas, magnézium, kálium, foszfor, kalcium, nátrium, sőt nitrát is található a céklában.

Sokáig tartotta magát az a félreértés, hogy más zöldségfélékhez képest lényegesen több vasat tartalmaz, ez azonban nincs így. Igaz viszont, hogy egyetlen zöldségféle vastartalmát sem tudja annyira jól hasznosítani a szervezet, mint a cékláét, köszönhetően komplex összetevőinek. Így gyerekeknek, nőknek, vashiánnyal szenvedőknek különösen érdemes akár frissen préselt levéből is minél többet fogyasztani. A hámozott nyers céklát gyümölcscentrifugában sárgarépával, zellerrel, naranccsal, almával együtt is kipréselhetjük, kevés gyömbérrel, mézzel édesíthetjük.

A másik tévhit a gyakran rossz színben feltüntetett nitráthoz kapcsolódik. Tény, hogy a nem ökológiai termesztésből származó céklarépában több van ebből az anyagból, mint a kíméletes gazdálkodásból kikerülőben, azonban a cékla nitrát-tartalma a szervezetbe kerülve jótékonyan befolyásolja a vérnyomást, méghozzá csökkenti. Az érfalak rugalmasságát növeli a testünkben belőle képződő vegyület, így idős korban is kiemelten fontos a fogyasztása, még az időskori demenciát (elbutulást) is bizonyítottan lassítja. Mindemellett fiatalabbaknak fokozott stressznek kitett életvitel, aktív sportolás esetén is fontos zöldség, ugyanis az állóképesség javításában, a szervezet ellenálló képességének erősítésében is klinikai eredmények igazolják hatékonyságát.
Lap tetejére