Mi újság?

2018.07.21. IDEI ELSŐ KASZÁLÁSOM NAGYMAROSON.


Megosztom veletek élményeimet. A birtokom több apró telekből állt össze, területe kb. 7500m2.,
Amikor megérkeztem a fotón látható panoráma fogadott.



Kézi kaszával két nap alatt sikerült úrrá lennem a fűrengetegen. Jó kis munka volt, eredményét itt láthatjátok. A lekaszált füvet kis fáim köré terítettem, mulcsnak. Kb. 100-150 gyümölcsfát oltottam és ültettem ki, két év alatt. A fotó hátterében látható egy öreg körtefa és egy ősdzsumbuj.



Vegyük alaposabban szemügyre ezt a két dolgot. Az öreg Serres Olivér körtefát, a telekkel együtt vásároltam. Az ilyen öreg gyümölcsfákat meg kell becsülni. Miért mondom ezt? Azért, mert a multi-kulti, hiper-szuper áruházakban, Ilyen minőségű Serres Olivér körtét te sohase fogsz vásárolni. Ez a fa több mint 50 éve dacol az idővel, a természet erőivel. Ehhez vagy 30 éve senki hozzá nem nyúlt, mégis rendre termi fajtájára jellemző gyümölcsét.



Két szomszéddal odébb másként gondolkodik a tulaj. A hasonló korú és szintén kihalófélben lévő fajták fáit kivágatta, mert a következő szomszéd megfenyegette, feljelenti, ha nem csinál rendet a telkén. A szomorú végeredményt szintén lefényképeztem:



A Dzsumbujt is lefényképeztem a telkem előtti senki földjén. Pontosabban a vasúthoz tartozó sáv, aminek nincs gondos gazdája.Micsoda életerővel bír? Milyen jó mulcsanyag lenne belőle, ha valaki lekaszálná, és a telkére hordaná? Az biztos a növényei hálásak lennének érte.





Egy olyan panoráma képpel zárom élménybeszámolómat, mely mindent elmond arról, milyen viszonyban vagyok birtokommal? Amikor megérkezek, olyan érzésem keletkezik, mint ha nyaralni jöttem volna egy kempingbe. Mert, nincs ház a telken csak egy lakókonténer. Nincs bevezetve a villany, azt hosszabbítóval kell odavezetni a telek aljáról. (Látszik a fotó előterében a kábel.) Vezetékes víz úgyszintén nincs, vizet kannával kell a fürdéshez felhordani. Nincs öblítős WC. Sajnos, TV sincs, így a globális kultúraellátottságom erősen csorbát szenved. Viszont van rengeteg zöld, szabad tér, ami nekem létszükséglet. Amikor Szombathelyi Tibor, amúgy csodálatosan megépített birtokán jártam, végig úgy éreztem magam, mint a kalitkába zárt madár. Itt viszont mivel messze ellátok, kitárul a tér és kitárul vele a lelkem is. Balra látom a Váci kőfejtőt, szemben a Kis-villámot, a Nagy-villámot, a várhegyet, a Salamon tornyot, ha feljebb megyek a telken, az alattam folyó Dunát és jobbra az egész hegyvonulatot. Szabadnak érzem magamat, mint a madár. Mely érzést csak az érezheti, aki hozzám hasonlóan hegy vagy térmániás.




2018.06.9. KELL-E FÉLNI A GYOMOKTÓL?!


Megígértem Gábornak, válaszolok arra a kérdésére, hogy viszek-e magokat a takarással a vetemények közé.
A válasz egyszerű, elmagyarázni bonyolultabb. Rengeteget viszek.
Amikor megvettem a külvárosi telkemet, az előző tulaj kukoricaföldnek használta. Felszántott állapotban vettem meg, de mire lezajlott a földhivatali procedúra, nyár vége lett. A felszántott talajt beborította a parlagfű. Pedig én nem vetettem parlagfüvet. Aztán a következő években a parlagfű helyét átvette egy vegyes zöldkeverék, melyben legnagyobb zöldtömeget a szegletes lednek adta. Én Ledneket se vetettem. Most már a sóskától a szamócáig, minden nő. Sőt csibegombát is szedhetek nyáron, ha sok a csapadék. 13 év alatt alakult ki a mostani növényösszetétel, úgy hogy én egyetlen magot se vetettem el. Mi a tanulság ebből? Az, ha én nem hordok magokat a földemre, akkor majd hord a természet. Mert a természet nem tűri el a csupasz talajt. Ezt megtapasztalva, nem érdekel, van-e mag a takaróanyagon? Ebből a fajgazdag kaszálógyümölcsösből van kiszakítva a zöldséges veteményem területe. Ahol azért nem kéne érvényesülni az előbb elmagyarázott biodiverzitásnak. Nem is tud érvényesülni, mert a takarás megakadályozza. Ahogy a takarás állandóan belekorhad a talajba, azzal együtt nem csak a fűszálak, hanem a rajtuk lévő magok is belekorhadnak a földbe. Feltéve, ha elég vastag a takaróréteg. Mert ha nem, akkor a természet átveszi az irányítást és könyörtelenül elindítja a gyomosodási folyamatot. A képeken erre láthatsz példákat. A tavaly elhullott paradicsomok magjai benépesítették az ágyást, míg a következőn a kapor. Az én drága feleségem vékony takarást hagyott az ágyáson és, ez lett belőle. Érdemes megfigyelni, hogy nem a ráhordott takaróanyag magjai dominálnak. Pedig én, és a szél, így közös erővel, jelentős mennyiségű gyommagot szállítottunk az ágyásra. Ahogy általában minden rosszban van valami jó is, ebben az a jó, hogy az ismerősöket elláthatom paradicsompalántával. A kapor meg jó lesz a kovászos uborkához. Viszont van itt egy kis bibi, ezt az ágyást hagyma és sárgarépa termelésre szántuk.





A következő képen egy olyan növény látható, aminek nem tudom a nevét. Ha valaki tudja, mi a fészkes fene, árulja el! Ez a növény tavaly ősszel jelent meg a letermett vetemények után. Áttelt és mostanra kb. 70cm magasságúra nőtte ki magát. Jó lenne, ha eldöntené, mégis mi dolga van itt az ágyásban? Mert lassan kell a hely a téli káposztának.



Szóval én ilyen viszonyban vagyok a gyomokkal. Szakmám szerint villamos szakember vagyok. Akit már legalább egyszer, úgy rendesen megrázott az áram, az fél tőle. Én azt mondom, nem kell az áramtól félni, a félelem helyett, kell tudni vele bánni. Ugyan ez igaz a nyomokra is.


2018.05.19.MÁJUSI ESŐ ARANYAT ÉR!


50mm csapadékot kaptunk az ég jóvoltából a héten. Azért, hogy a csapadék sokáig megmaradjon a talajban, a már korábban elhelyezett, de nagymértékben elkorhadt takarást így eső után okvetlenül újítsuk meg.Így néz ki a 6x6m méretű krumpliágyásom a takarás felújítása közben. A képen jobb sarkában a még nem takart rész is látható és a már takart szintén. Jól látható, hogy a régi takaróanyagot, mely tavaly ősszel került a talajra, elkoptatta az idő vas foga. Vagy is, a nagy része eltűnt, azzal, hogy belekomposztálódott a talajba. Ezért szükséges a felújítása. Látható még egy deszka is a sorok között. Ezen járva nem taposom a sorközöket, ez így kíméletes megoldás a talaj számára.



A veteményesemet minden oldalról kaszáló gyümölcsös határolja. Melynek zöldanyagát, teljes mennyiségben takarására használom. A háttérben mogyoróbokrok látszanak. Melyek nem is a termésük, hanem a leveleik miatt érdekesek. A vegetáció egy részében bordó színben tündökölnek, Így nem csak hasznosak, de szépek is. Tehát itt kaszálom a krumpli takarásához szükséges kb. 4m3-nyi zöldanyagot. Természetesen kézi kaszával, mert így a takarás, laza, szellős lesz. Nem akadályozza a talaj légzését.



A zöldborsóm (szintén 6x6m) a múlt héten kapott hasonló takarást. Ugyan azt a módszert használom itt is, mint a krumpli esetében. Támasztéknak acélrácsokat használok. Ez a leggyorsabban megvalósítható támaszték megoldás. A 2m hosszú rácsok mellé leverek 1-1 karót és dróttal hozzákötöm. Kezdő kertész koromban ágakat szúrt le a feleségem a földbe, de az lassú és veszélyes mutatvány volt. A szomszédomnak majdnem ráment a szeme világa. Akkor váltottam a rácsokra, melyek a zöldborsó letermése után más célra is használhatók.



2018.05.13. MÁJUSI ÉRDEKESSÉG



Két képet dobok fel. Az első azért érdekes, mert nem általános a kertekben, pedig az lehetne. Itt egy 10m hosszú virágzó fekete reteksor látható.



Mint azt korábbi írásomban ismertettem, az a gyakorlatom, hogy minden terményemet addig hagyom a földben, amíg kiszedésére nincs feltétlenül szükség. Mivel a téli retket megenni nem győztük, hiszen sokkal több termett, mint amennyire a konyhám igényt tart, télre a földben maradt. Tavasszal pedig úgy 1, 5 m magasságú sövénnyé nőtte ki magát. Miért jó ez így?
1. Egész télen ellátott bennünket retekkel.
2. A talajnak szüksége van a folyamatos növényi életre.
3. Magfogási lehetőséget ad. Nem szorulok rá a bizonytalan minőségű kereskedelmi beszerzésre.
4. Szép és érdekes látvány a kertész számára, ha látja a majdnem embermagasságú virágözönt.
5. Ha egy sor földben hagyott öklömnyi retek néhány hónap alatt hatalmas mennyiségű zöld tömeget volt képes kifejleszteni, akkor biztos lehetek benne, kertem talaja jó kondiban van, a talajélet kifogástalan.
Ezen ötletemmel senkit se arra akarok biztatni, hagyjon 10 m hosszú reteksort virágba borulni, mert nem biztos van rá helye, de arra igen, hogy minden növényből, legalább annyit hagyjon a földben, amennyi a saját magellátását biztosítja. Ami pedig a lényege mondanivalómnak, szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy az a szép és rendezett kert, ahol állandóan kapálgatják és gereblyézik a földet. Azt szoktam mondani a hozzám látogató fiataloknak, nálam rend van a kertben, de nem a kertészek által megkövetelt és megszokott rend, hanem a természet rendje.
A második képemet figyelem felhívásnak szánom. A kertemben 15-20 fajta gyógynövény szedhető. Ez idő szerint szerint túl vagyok a Zsályán, a széles levelű útifüvön, most a bodza van soron. Nem szabad a leszedésével késlekedni, mert hajlamos a virágzat megtetvesedni. Remélem, mindenkinek a kertjében van bodza, hiszen hozzá tartozik a természetes kerthez.



2018.04.22. TAVASZI ZSONGÁS


A tudatlan gondolkodó azt hinné, hogy a gyümölcsész számára a tavaszutó meghozza a pillanatnyi pihenés időszakát.Miután túl van az oltás macerás munkáján, nincs más dolga, mint izgatottan figyelni, melyik oltványa jelzi rügyeivel, én most megeredtem, elkezdem önálló életemet, hajlandó leszek termő gyümölcsfává növekedni.A valóság bonyolultabb ennél. A természet nem csak az oltott rügyeket indítja el életútjukra, hanem minden élni akaró növényt. Ilyenkor félve lép be a kertész a kertjébe, mert ha gondos munkával jó talajélet teremtett, bárhová lép, lába nyomával károsítja a természetet. Ezen a képen egy Boldogasszony fajtanevű körteoltványom látható, amint körbeöleli a természet. Érdemes megfigyelni, ezen a parányi területen is a növényeknek milyen fajtagazdagsága volt képes kifejlődni, néhány hónap alatt? Annak ellenére, hogy ezeket a növényeket senki se vetette el.Hanem a természet gondoskodott róla, ne maradjon csupasz a talaj.



A következő képet ezen körte, közvetlen szomszédságában készítettem. A bal felső sarokban látható, vagyis majdnem, nem látható az a kicsi csemete amit a virágzó növényzet úgy körbenőtt, hogy alig észlelhető.




Fenti képeket látja az, ki csak felületesen szemlélődik. Alaposabb megfigyelés árán sok apró élőlény nyüzsgését tapasztalhatjuk, amint élik mindennapi életüket. Itt pl. egy dongószerű rovar szopogatja a nektárt. (Kövi poszméh, Bombus lapidarius)



Ha már említettem oltványomat, most az alanyoknak szánt magoncok kiültetése is bőségesen ellát munkával. A tavaly ősszel alanynevelési céllal vetett körte, alma, szilva, cseresznyemagoncokat szét kel ültetni, mert egy kupacban szeretnek kikelni. Azt tapasztaltam, hogy a gyümölcsökből kinyert magok elvetés után ott kelnek ki legjobban ahol egymás mellé sűrűn elszórva vetettem őket. A kelésben egymást segítik. A ritkán vetett magok nem kelnek ki olyan jól, sőt sok esetben a talajban egy évet kivárva, a következő évben kelnek ki. Itt a kikelt vadkörte magoncok egy része látható.



A kb 10cm magas magoncokat kiültetem iskola barázdákba, ahol majd jövőre oltani fogom őket.

2018.03.16. MIT TEHET A GYÜMÖLCSÉSZ, A VADAK ELLEN?



Elhatároztam, a négynapos ünnepi hétvégét Nagymarosi birtokomon töltöm. Lévén, hogy eljött az oltás, ültetés, a metszés ideje. Metszenem nem kellett, mert ezt megtették helyettem a vadak. Egész évben rágták kis fáim hajtásait, így nem volt mit metszenem.Illetve fáim egy részét ketté törték, vagy kitaposták karóstól, mindenestül. Az idősebb fákat se kímélték.



Az én birtokom még nincs bekerítve, így nem korlátoztam semmivel a vadak mozgását. Kedvük szerint legelészhettek volna a földemen, de azzal hogy ilyen mértékű kárt okoztak, átlépték azt a határt, amire azt vagyok kénytelen mondani, mérges vagyok rájuk. A kerítéssel rendelkező szomszédaim se jártak jobban. A kerítés nem leküzdhetetlen akadály számukra, a vaddisznó szétszakítja, a szarvas átugorja a kerítést. Ez tavaly még egy bőségesen termő almafa volt, ez lett belőle:



Amelyik kertben nem találtak gyümölcsfát, ott kerestek más tönkretenni valót. Itt pl.a karácsonyra szánt fenyőket:



Ám a károkozók élete se fenékig tejföl. Lám az egyik itt hagyta a fogát, az állkapcsával együtt.




A patáit úgy szintén:




A kiterített bundáját is:



Ezek után két kérdés merült fel bennem, amire nem tudom a választ:
1. Mit vétettem ezeknek az állatoknak, amiért tönkretették a munkám eredményét?
2. Hová lettek a bőrből a csontok és a hús?

Az elmúlt években kb. 120 gyümölcsfát ültettem, valamennyi az általam oltott csemetékből származik. A vadak által tönkretett csemetéket pótoltam ezekből az almákból:
Arany paszomány, Nemes Szercsika, Orbai Fűz, Kanadai Renet, Orleans Renet, Bleinheim Orange, Ribston Pipin. Ezeket az angol génbankból kapott vesszők felhasználásával oltottam. Kaptam még Erdélyből Citrom Batul vesszőt, amiből idén ültettem ki az oltványt.
Amióta a telek birtokomba került, jó szomszédságom jeléül, minden tavasszal viszek a szomszédoknak is néhány oltványt. Idén két körtét és két almát vittem.
Körtét idén magamnak nem ültettem, viszont a helyben kelt vadkörte magoncokat beoltottam.
Egyik oltásom vesszejéhez körülményes úton jutottam hozzá. Az északi szomszédom körtefája tavaly búzaérés táján roskadásig tele volt szép sárga gyümölccsel. Akkor eldöntöttem, erről tavasszal oltani fogok, viszont a szomszédom szinte sohase tartózkodik a nyaralójában.Így kénytelen voltam jóhiszemű betörőkét behatolni a telkére. Erre segítségemre volt az almafája, amelyik átnyúlik a kerítésemen és így engem is ellát kívül piros, belül rózsaszín bélű almával. Na ezen keresztül jutottam be a telekre. Kifelé mászva nem tudtam megálláni, hogy ne metszem meg a fát, mert olyan bozontos volt, hogy alig bírtam áthatolni rajta. A korábban rendszeresen metszett kordonra alakított fához az elmúlt 6-7 évben senki emberfia nem nyúlt metszőollóval, nem csoda, hogy elburjánzott. Ezt a fát oltottam be vele. beoltást már tavaly elkezdtem három ággal. Mind a három megeredt. Idén folytattam, a fent említett fondorlatosan megszerzett vesszőkkel:



Utóirat: írásom posztolása után azt az információt kaptam, hogy a képen látható bőrt vaddisznó viselte, mielőtt a rapsic kilőtte. Ha így van, akkor arra kérem a kedves rapsicokat, sűrűbben látogassák a birtokomat, talán akkor kisebb kár ér a jövőben.

2018.03.15. ÜNNEPI MENŰ


Két ok miatt posztolom ki a márc. 15.-i ünnepi ebédem alapanyagát.
1. Azt tudjuk, hogy Kökény Attila megjelenésével új időszámítás kezdődött a földművelésben. Ezzel az én eddig követett elveim semmilyen módon nem változtak meg, viszont Attila sokat segít nekem abban, hogy el tudja tudományosan magyarázni miért jó az, ahogy én ösztönösen kertészkedek. Én ugyan nem vetek no-Tilles retket, viszont sohase hagyom fedetlenül a talajt. Ez alatt azt értem, hogy élő növény vagy mulcs állandóan fedi a föld felszínét. A fotóimon sok zöld színt láthattok, annak ellenére, hogy márc. 15.-n készültek. A szőlőkordon mellett középen egy kerekrépa sor. Ez késő ősszel lett vetve, így amikor megérkeztek az első fagyok, olyan gyengécskék voltak, nem láttam értelmét kiszedni. Nagy meglepetésemre a tél folyamán nem hogy kifagytak volna, hanem a napsütéses napok hatására szépen megnőttek. Ez a véletlen eset is azt a tapasztalatomat erősíti, hogy a természetet évszakoktól függetlenül tevékenykedik. Hagyjuk őt minél tovább élni, hasznunkra válik.



2. Szombathelyi Tibor több alkalommal készített videót arról, miként jut télen friss zöldségből táplálékhoz. Ezt szalmatakarással éri el. Jó az ötlet, de mit tegyen az kinek nem áll rendelkezésére szalma? Pl. én, aki városban kertészkedek, nem tudok könnyen szalmát szerezni. Azon kívül a kertem a ház fölött az utcához képest öt emelet magasan van. Oda nehezen lehetne a szalmabálát feljuttatni. Ezért egy ennél sokkal egyszerűbb megoldást választottam. Ősszel nagy mennyiségű diófalomb áll rendelkezésemre, a saját diófámról és a szomszédokéról, mely csak gondot jelent számukra. Félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezért örülnek, ha odaadhatják nekem, így egyszerűen megszabadulhatnak tőle. Na, ezzel a lombbal betakarom a kerekrépát, a sárgarépát, a retket, a céklát, stb. és láss csodát, nem fagynak meg.
Visszatérve kiinduló pontomra. A horgászbarátomtól kaptam karácsony előtt egy élő harcsát, mert tudja, hogy vegetáriánus vagyok, ezért évente csak egyszer eszek halat, karácsonykor. Viszont ez a nagybajszú harcsa 1m.-nél is hosszabb volt, nem fogyott el karácsonykor. Adódott a lehetőség, hogy készítsek belőle római tálban, borban párolt zöldséges harcsát, ünnepi menüként. Ehhez szedtem a kertből a friss zöldségeket.



Kata kérdezte: Erről a zöldségtárolásról kérhetnék több infót? Nagyon szépek a zöldségek és a zöldjük is, gratulálok hozzá!

Kata, így ahogy mondod, sohase jutott eszembe, mint tárolási megoldás. Jó kis boltíves pincém van, földbe süllyesztve. Ott tárolom a zöldségeket, gyümölcsöket. Erre csak úgy jöttem rá, hogy azokat a retkeket melyek nem fejlődtek ki teljes méretre, nem érdemes betárolnom, mert azok összeaszalódnának tavaszig. Ezért úgy se kár értük alapon, kinn hagytam. Annak ellenére, hogy nem voltak betakarva, még se fagytak el. Hanem felmagzottak és a vetőmagproblémámat is egy csapásra megoldották. Innentől kezdve tudatosan hagyok kinn zöldségeket a magfogás miatt is.
Sok információra nincs szükség hozzá. A komolyabb fagyok előtt 20-30 cm vastagon betakarom az egész ágyást száraz diófa levéllel. Szigorúan az egész ágyást, azért, hogy a növények körül mindenütt fagymentes legyen a talaj. A kerékrépát és retket csak annyira takarom, hogy a felső levelek kikandikáljanak alóla. Így ha télen süt a nap, tudnak asszimilálni, sőt fejlődni. A diófa levél nagyon fontos, a rágcsálók miatt. Szalmát senki se használjon diólevél nélkül, mert abba beköltöznek a rágcsálók és tavaszra az összes répát megeszik. A jövő hétre cudar időt jósolnak a meteorológusok. Abban bízok, ha a téli -20 fokot átvészelték, akkor a jósolt -7 fok nem tud ártani nekik.


2018.02.11.MOZDULJUNK KI A HÁZBÓL!


Mint ha nem is tél lenne, ma +6 fokkal és gyönyörű napsütéssel ajándékozott meg bennünket az időjárás. Akinek fontos az egészsége, az ilyen helyzetben nem vacillál azon, hogy lakásban, vagy szabadban töltse el a hétvégi szabadidejét? A kertésznek az egészségen kívül tucatnyi ürügye lehet a kint tartózkodásra. Pl. metszeni lehet az almatermésűeket, lazítani és mulcsozni lehet alattuk a talajt. Megigazítani a támokat, kerítést stb. Az én kertemben a legsürgetőbb teendő a kiselejtezett madárodú pótlása. Mint azt tavalyi blogomban megírtam és fényképekkel illusztráltam, miként tette tönkre a harkály a cinegeodút és ette meg a cinegefiókákat. Ma erőt vettem magamon és készítettem egy új odút a tavaszi költéshez. Ezt bár ki megteheti. A Madártani Intézet honlapján megtalálja a méreteket, attól függően, milyen madárnak szánja az odút. Barkácsoló embernek annyi deszkahulladéka mindig van amennyiből megépíthető. Utána már csak szabadidő és akarat szükségeltetik hozzá. Én éppen most kaptam 4 utánfutónyi fahulladékot a cégtől ahol dolgozok, mert építkezés folyik és a lebontott zsaluanyag feleslegessé vált. Megkérdeztem vihetek-e belőle, azt mondták csak akkor, ha mindet elviszem. Mi mást tehettem, mint elhoztam. Egy biztos, belátható ideig nem kell faanyagot vennem, ha valamit barkácsolni akarok. Szóval így született meg az odú.
Tanulva a harkályos esetből, most 1” vastag egészséges deszkából készítettem és a bebúvó nyílás köré felszögeltem egy textilbakelit gyűrűt, mert a harkály hajlamos kibővíteni a lyukat, hogy beférjen rajta. (Egy másik odút így tett tönkre) Most viszont feladtam neki a leckét, ezzel az anyaggal nem tud olyan könnyen elbánni, mint a régi öreg odúval. Alulemezből egy esővető tetőt tettem fölé, mely könnyedén leemelhető ha valaki bele akar kukucskálni, vannak-e benne fiókák? Illetve az évi rendszeres tisztítást is megkönnyíti. Kívülről átkentem a fát olajos ronggyal, hogy ezzel is ellenállóbbá tegyem az időjárás viszontagságaival szemben.



U.a. távlati képpel:

Lap tetejére