Gasztrosztorik

Amszterdamban a feleségem fõztjérõl.


Amsterdam egy bohém világváros. Nem azért mert az egy metropolis , hanem azért mert ott a világ összes népe képviselve van. Amikor elõször jártam Amszterdamban a sok barna bõrû vagy éppen ferde szemû embert turistának gondoltam , aztán késõbb rájöttem õk ott élnek. A turista az egy más kategória, arról lehet felismerni hogy állandóan kattintgatja a fényképezõgépet, belõlük is van bõven. S hogy mennyire bohém nép a holland , két érdekes dolgot mesélek:
A lakások ablakán nincs függöny. Ezt a holland polgár megszokta és természetesnek tartja. Nem úgy a magyar. Egy alkalommal, Katika munkatársammal nézelõdtünk a város utcáin amikor az egyik ablak közelébe anyaszült meztelen pasi lépett. Szegény Katikának földbe gyökerezett a lába amikor meglátta. Sõt azóta is mint rémálmot emlegeti.
A holland emberek jó hangulatban késõ estig múlatják az idõt kedvenc kocsmájukban vagy annak utcai teraszán. Aztán éjfél után szép lassan elcsendesül a város és a kihalt utcák megtelnek biciklikkel. Minden létezõ vastárgyhoz legyen az hídkorlát, ablakrács, sok-sok kerékpár van lakatolva. Sohase láttam még annyi biciklit. Amúgy rendkívül barátságos nép bárkit minden hókusz-pókusz nélkül rögtön maguk közé fogadnak.
Egy jó nevû Amszterdami étteremben vacsoráztunk. Mint az ilyen étkezések általában, ez is, üssük el az idõt kellemesen hangulatban telt el. Ráérõsen eszegettünk, iszogattunk s közben jókat beszélgettünk. Ilyenkor szoktak elõkerülni a régi vidám sztorik és a legjobb viccek. Te Gyõzõ mondja kedvenc fõmérnököm Béla bátyám, megfigyeltem te nem örülsz ezeknek a külföldi kiküldetéseknek. Jól lehet velük keresni, itt ülhetsz Európa egyik legjobb éttermében, a legfinomabb ételeket rendelheted meg. Áruld el, miért nem tetszik ez neked?
Valóban , a körülményekre , a kiszolgálásra, az étel minõségére semmi kifogást nem tehetek , válaszoltam, csak valahogyan jobban esne családom körében a feleségem által fõzött krumplis tészta kovászos uborkával. Röviden ez a problémám ezzel az étteremmel.
Amúgy az éttermi kajákért nem rajongok, és ez megadja az éttermekkel szemben képviselt véleményemet Hol vannak már azok az Óbudai kisvendéglõk, amiket a dal is megénekelt: „Jöjjön ki Óbudára , egy jó túrós csuszára , ahol a kerthelységben sramli szól…” hova lett az óbudai hangulat ? Amit diákkoromban módom volt átélni. Eltûnt azokkal az apró házakkal együtt amiket sorra lebontottak hogy helyettük nagyokat építhessenek , de ne búsuljatok.Itt vannak a mek donelc féle gyorséttermi láncok úgy mint a világ minden városában.Mi sem fogunk a trendtõl elmaradni, mi is vagyunk annyira jók mint a világon bárki.
Tudjátok mit ? Akkor inkább a feleségem krumplis tésztáját választom, kovászos uborkával.
Lap tetejére