Blog2014

2014.12.31. MIÉRT NEM TEREM A FUTÓBAB.



Kedves János!

Kissé késve válaszolok üzenőmbe beírt futóbabos problémádra. Azért, mert olyan kérdést tettél fel amire találgatni lehet, de korrekt választ adni nem lehet. Ha egy növény a virágait eldobja, ezzel jelzi, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Ezt innen Kaposvárról megmondani, hogy a te kertedben mi nem tetszik a babnak , blöffölés lenne.
Talán csak a hatos csatornán távgyógyítást végző spiritiszta merne ezoterikus képességeivel vállalkozni ezen kérdés megválaszolására.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a futóbab sokkal kényesebb mint a guggolós. Mindkettőt termesztem egymástól nem nagy távolságra. Mivel vegetáriánusok vagyunk, a bab fontos eleség számunkra a téli hónapokban, amikor friss zöldség nem terem a kertben. A nagyobb mennyiséget és hozzá teszem a biztos termést mindig a bokorbab adja. Hiszen az évente, szinte minden gondoskodás nélkül terem. A vetés után más dolgom nincs vele, mint szorgalmasan takargatni a talajt fűvel és a végén leszedni a termést. Ez vonatkozik, mind a száraz, mind a zöldbabra. A futós babbal viszont mindig van valami gond. Nehezebben tűri a szárazságot. Ami abból adódik. Hogy a szél jobban szárítja a nagy felületű, a talajból magasan kiemelkedő támrendszer miatt. Míg a gugolós fajta bokrai között jobban megreked a pára. A harmat is később szárad fel. Azt tapasztaltam, az egysoros támot kevésbé szereti a bab mint az A betű alakban összetámasztott két elemből álló támot. Feltételezem azért, mert az A betű belsejében jobban megmarad a pára, mivel két oldalról árnyékolva van, ami nagy forróságban sokat enyhít a növény kínjain. Íme egy fotó az A betűs megoldásra. Ez úgy keletkezett, hogy a zöldborsó letermése után szabaddá vált futtató rácsokból kettőt függőleges helyzetben egymásnak támasztottam. A magot egy aránylag frissen felásott gyep helyére vetettem kísérletképpen.



Ezt olcsóbb kivitelben úgy szokás elkészíteni, hogy négy magas karót gúlaszerűen összekötnek és a gúla négy sarkára felfuttatják a babot. Ez ugyan olyan előnyös a pára szempontjából. Nem véletlenül hangsúlyoztam a magas karót. Minél magasabbra fut a bab, annál jobban érzi magát. Aztán azt is megfigyeltem, hogy a futós babot a betegségek is jobban megtámadják, de ez lehet, hogy csak fajtafüggőségből adódik. Elképzelhető, ha egy jobb fajtát sikerülne találnom, más lenne a véleményem, de a futós babok között kisebb a választék, mint a bokorbabok esetében. Kedvem lenne kipróbálni régi tájfajtákat, de ilyenekhez csak csere-berével lehet hozzájutni és az se biztos, hogy ami egyik helyen jól teljesít az egy másik kertben beválik. Szóval próbálkozni kéne vele. Talán majd nyugdíjas koromben adódik rá lehetőségem. Aztán többször futattam kerítésre babot, mely évről évre egyre kevesebbet termett, aztán rájöttem, hogy a vetésforgó nagyon fontos számára. Ezért a babot olyan támra futtatom, melyet évente odébb tudok helyezni, hogy a talajuntságot megelőzzem. Sokkal többet nem érdemes mondani, mert a probléma kifigyelését te tudnád legjobban megoldani. Amikor a bab el kezd virágozni, onnan kezdve kísérd kiemelt figyelemmel! Van-e a talajban nedvesség, milyen a levegő hőmérséklete stb. Valami következtetésre kell, hogy juss. Az se biztos, hogy nagy területen kéne végezned a kísérletet. Ugyanis ha csak egy gúlával kísérletezel és nem sikerül, nem ér se nagy veszteség, se nagy bosszúság. A probléma megoldásának megközelítését a főfoglalkozásomból vett példával tudnám illusztrálni. Néha előfordul, hogy egy gép látszólag ok nélkül megáll. Jobbik esetben ad hibajelzést, rosszabb esetben nem ad vagy amit ad, az fars. Szakszervizt nem tudok igénybe venni, mert ha a hiba nem áll fenn, amikor a helyszínre ér, nem tudja megjavítani. Ilyenkor rám vár a feladat kifigyelni, esetleg olyan teszteket kitalálni, melyek közelebb visznek a probléma megoldásához. Néha ez több hetet is igénybe vehet, de nincs más lehetőségem. Mert egy 70m hosszú 2milliárd Ft értékű gépet nem lehet kicserélni, egy rafináltabb hiba miatt. Valahogy így kezelem én a kertészeti problémákat is. Egykönnyen nem adom fel. Pl. minden növény nem szeret minden talajt. Nálam a téli fejes káposzta a vesztes. Amit nem értek, mert a többi káposztaféle szépen terem. (Kelkáposzta, nyári káposzta, kelbimbó stb.), de nem törődök bele. Minden évben próbálkozok, igaz kevés sikerrel, de ebben éppen ez az izgalmas. Játék a természettel.


2014.12.21. ŐSZ A TÉLBEN.


Ma olyan kellemes napsütéses időben volt részünk, mintha nem is december utolsó napjait mutatná a naptár, hanem a vénasszonyok nyarának idejét. Zöld és dús a fű, köszönhetően az őszi kiadós esőknek, hét ágra süt a nap, ki kell mozdulni a házból. Az ember alapvetően lusta, ezért olyan indokot kell keresni, ami kikényszeríti a szabadba.



A lekaszált füvet a szánkóként használt műanyagfólián húzom a tetthelyre.
Régebben műanyagzsákot használtam, de az sokkal macerásabb. Abba bele kell rakni, azt oda kell egyenként cipelni, míg a fóliára csak villával rászórom és könnyedén tudok vele egyszerre nagy mennyiséget szállítani.



Itt pedig látható, mire használom a lekaszált füvet. Téli takarót kap a talaj. Ez a kertrész néhány hete lett letakarva, azóta kifakult a fű színe. Ezzel nyugovóra tér a kert, tavaszig nem bolygatom téli álmát.



Lehűlést jósol a meterológia, - 11 fokos faggyal. Bemenekítettem a kint maradt zöldségeket. Zellert, retket, mángoldot. A mángoldnak előzménye is van. Egy kertésztársam hozta a palántákat, ültessem el mert feleslegessé vált számára. Elültettem, rájött a sok eső, időm se volt vele foglalkozni, ez lett belőle. A levelét és felszeletelve a szárát, megpárolva, rakott mángoldként fogom tepsiben megsütni.




2014.12.21. ÉVZÁRÓ BULI


Cégünk dolgozói három körben, három évzáró bulin búcsúztatják a 2014. évet. A legpazarabb, legtekintélyesebb bulit, a cégvezetés rendezte a múlt hét végén. Ez egy össznépi banzájn volt, melyre családostul várták a dolgozókat. Olyan majálisféle, melyen a cég dolgozói szíves vendéglátásban részesültek. A következő bulit egy szűkebb baráti kör rendezte, zömében fiatalok, de a cégvezetés is képviseltette magát. A harmadik bulit a szakszervezet rendezi, közvetlen szilveszter előtt. Mivel a fiatalok köre kért fel muzsikusi fellépésre, így az ő általuk szervezett bulit választottam a három közül. Melyet ezennel képekkel illusztrálok:



Baráti körünk átmentett egy nagyon szép hagyományt, mely még az előző cégünkből ered. Ha a körhöz tartozó, vagy hozzá közel álló munkatárs eltávozik a cégből, azt illendően elbúcsúztatja. Kis zenés műsoromban is erre fókuszáltam. Íme a távozó ünnepelt. Csuka Lászlónak hívják, 25 éve került a céghez, előtte világjáró tengerész volt.



Amikor visszanézem a bulin készült fotókat, az arcokról meg tudom állapítani melyik fotó, melyik dalom alatt készült. Ezt énekeltem ekkor: "Nagy a világ,de akárhol vagy, emléked velem marad" Nézzétek meg a három lány arcát, akik normális körülmények között vonzóan szép teremtések. Andi mélyen elgondolkodik, Eszter arcáról az jön le sírjak-e, míg Timire akit én csak szépszemű Tímeának hívok, mélykék szemei miatt, rá se ismerek. Fizetnék mind hármuknak egy 6 gombócos fagyit, ha megtudhatnám, mi jár a fejükben.



Vidám pillanat is adódott bőségesen:



Mint írtam, a bulin a vezetőség is képviseltette magát. Van egy munkatársunk aki Ausztráliából, a kenguruk hazájából jött segíteni munkánkat. Gevin a neve, annak előtte Délafrika államban élt. Multi cégeknél ritkaságszámba megy, ha egy vezető ért valamihez. Így Gevin rövid idő alatt tekintélyt szerzett magának. Sajnáljuk amiért nem ért magyarul. Könnyebb dolga lenne. Megígértem neki, hogy a legközelebbi bulinkon kivetítjük neki projektorral, angol nyelven, miről énekelek.




2014.04.19. VÁLASZ ATTILÁNAK CSERESZNYELÉGY ÜGYBEN.


Kedves Attila!

A cseresznyelégy ellen bio módon a gazdaboltokban kapható ragadós sárga lappal lehet védekezni. (pl. Bioplant sárga lap, 10 db 17cmx22cm lapból álló egységben kapható.)
Akkor célszerű kifüggeszteni a lapokat amikor a gyümölcs színe a zöldből kezd világosra váltani. Ez úgy május eleje. Korábbi érésnél ápr. vége.
A kifejlett legyek kb. fél centiméter hosszúak, szárnyuk keresztben csíkos és a hátukon sárga folt található.



A legyek elsősorban a fák déli melegebb oldalán tartózkodnak szívesebben.. Északi oldalra nem szükséges lapokat kihelyezni. Ezek a lapok némi védelmet a tetűk ellen is nyújtanak, de a problémát nem oldják meg. A korán érő cseresznyéket a légy nem károsítja. Az szokták mondani, hogy a Szomolyai fekete fajta érése a választóvonal. Az előtte érők nem kukacosak, az utána érők viszont igen.

Nálam a tetű nem jelenik meg olyan mértékben, hogy vegyszeresen kéne védekeznem ellenük. A fiatal fák ágvégein tapasztaltam tetűcsoportokat, de azokat szappanos vízzel könnyedén hatástalanítani lehet. Egy Delmás dobozba töltök vizet, beleáztatok közönséges szappant és a lébe belehajtogatom az ágvégeket. A rajtuk lévő tetűknek annyi.
A szomszédban van egy nagyon magas cseresznyefa. Kb. 40 éves, de még sohase volt permetezve. Tehát abszolút bio. Egyik évben mégis elhatalmaskodott rajta a tetű. Olyannyira, hogy csorgott le róla a tetűváladék. Abban az évben nem is lehetett fogyasztani a gyümölcsét. Mivel a környezete is természetes, a fűnyíráson kívül más mesterséges beavatkozás nem éri a kertet, értetlenül álltam a jelenséggel szemben. A második meglepetésemet az okozta, hogy amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek a tetűk. A következő évben visszaállt a természetes egyensúly és azóta is teljesen rendben van a fa.

2014.03.09. VÁLASZ MÁRIÁNAK UBORKÁS KÉRDÉSÉRE.


Kedves Mária!

Korábban én is Potomac ubit neveltem, de egy időben nem tudtam beszerezni és átálltam a Mohikán fajtára. Jelenleg a Potomac mix F1 fajta kapható, de kis zacskós kiszerelésben nem láttam egy hazai boltban se. Amikor áttértem a Mohikán fajtára, véleményt kértem a ZKI (Zöldségtermesztési Kutató Intézet) szakembereitől, hogy jól választottam-e? Kifejezetten a hobbiként űzött biotermesztés szempontjából megítélve a kérdést. Kérdésemhez mellékeltem azt az ubis fotómat mely a zöldséges menüpontban is szerepel. Két kutatójuktól kaptam egymástól függetlenül, igen korrekt választ. Amit itt közzéteszek, mert úgy gondolom, hogy ezzel tudok neked a legtöbbet segíteni. Levelükből kiemelem Milotay Péter Úr második mondatát. "A mellékelt fotó szerint
állománya jó kondícióban van." Ez azért érdekes, mert semmiféle trágyát nem használok, kizárólag növényi felülettakarást és őszi ásáskor beforgatott komposztot. Már pedig, ha Milotay Úr aki ugyancsak látott már életében ubiültetvényt, ezt mondja, hogy jó kondícióban van az állomány, akkor igazolva van az általam gyakorolt komposztálás fontossága és hatékonysága.

Tisztelt Tóth Győző Úr!

Véleményem szerint hobbikertészeti célra Ön jól választott fajtát. Ez a fajta ugyanis peronoszpórára az egyik legellenállóbb fajta. Ez az ellenállóság azonban nem jelenti azt, hogy a lombozaton ne jelenhetnének meg a peronoszpóra-fertőzés enyhébb tünetei. Gyakran gondolják úgy az emberek, ha egy fajtán egy bizonyos betegség tünetei - enyhébb formában - megjelennek, az azt jelenti, hogy nem toleráns, ill. nem rezisztens az adott betegségre. Amire ők gondolnak, vagyis hogy a növény teljesen tünetmentes marad, az nem a tolerancia vagy a rezisztencia kategóriája, hanem az immunitásé, ami pedig nagyon ritka a növényvilágban.
Ez az év rendkívül erős peronoszpóra-fertőzést produkált az uborkáknál. Ezért még a legellenállóbb fajtákon is megjelentek a peronoszpóra enyhébb tünetei. Ez a legtöbb helyen nem igényelt semmilyen beavatkozást, mert jelentősebb terméskieséssel nem járt, inkább csak az esztétikai élményt rontotta (szerencse a szerencsétlenségben, hogy az uborkának a termését és nem a lombját fogyasztjuk). Ha azonban valaki szeretné a fagyokig szedni az uborkát, akkor érdemes egy vagy két peronoszpóra elleni permetezést beiktatni Previcur 607 SL nevű gombaölőszerrel, amelynek 3 nap az élelmezésegészségügyi várakozási ideje.

Ha esetleg ezzel kapcsolatban még további kérdése merülne fel, állok rendelkezésére.

Üdvözlettel:
Balogh Péter
ZKI Zrt.
kabakos növ. nemesítési csop. vez.


Tisztelt Uram!

Biotermesztéshez megfelelő fajtát választott. A mellékelt fotó szerint
állománya jó kondícióban van. A peronoszpóra tünetek az ilyenkor szokásosnak
megfelelnek, az ilyen mértékű levélfoltosodással még nagyon sokáig fog
teremni a fajta. Ha összehasonlítaná peronoszpórára fogékony fajtával (a
fajták túlnyomó többsége ilyen), azt tapasztalná, hogy hathatós és
rendszeres növényvédelem nélkül a nem ellenálló fajta lombja 7-10 napon
belül teljesen tönkremenne.
A sor közepén mutatkozó világosabb lomb takácsatka szempontjából gyanús,
vegyszeres védekezés hiányában a hőségnapok és a keseredésmentes fajta
kedveznek a felszaporodásnak. Érdemes megvizsgálni, vannak-e fehéres,
lisztszerű szívásnyomok a levélen és fonákon. Megjegyzem, csak a gyors és
ismételt speciális atkaölőszeres beavatkozás szokta kordában tartani a
takácsatkákat. Ezek a kártevők egy darabig szinte észrevétlen szaporodnak,
majd hirtelen jelentkezik a kártétel.


Üdvözlettel:

Milotay Péter

ZKI Zrt.

2014.03.24. SÁNDOR ÉRDEKES KÉRDÉST TETT FEL.


Egy olyan problémám van, amivel nem hinném, hogy egyedül vagyok, de
mégsem találok semmi használhatót róla.
Kb 350 négyzetméter füvesített terület van a kertünkben, amiről rengeteg
fű jön le hetente, 4 naponta, mikor hogy. Ezt a rengeteg hasznos anyagot
szeretnénk visszaforgatni, hogy ne kelljen műtrágyával pótolni a fű
igényeit/tönkre tenni a föld mikrobiológiáját.
Sok helyen olvasni, hogy keverjük ezzel, azzal és jó lesz, de nincs a
levágott füvön kívül semmi más, főleg nem hozzá fogható mennyiségben.
Szóval tisztán fűből szeretnék trágyát csinálni, ha megoldható folyékony
formátumban, mint végeredmény, hogy könnyű legyen a kijuttatása.
Halomba rakott fű berohad. Tapasztalat. Ha szétterítem (hogy száradjon)
is berohad, mert lefolytja saját magát (kb 10cm vastagon) (minden nap
nincs lehetőségem forgatgatni, mellesleg vagy 5-6 m2 területet elfoglal).
Azt hallottam, hogy meg kellene szárítani, mert túl nedves, utána lehet
komposztálni. Ehhez gondoltam, hogy csirkehálóból meg deszkából csinálok
szárító szitákat, így ezekből 4-5 egymásra rakva talán elfér és
megszárítható.
Aztán gondoltam szintén deszkákból készített komposztáló ládába teszem.
Ha ebből idővel lenne valami, abból pár napi áztatással már kinyerhető a
tápanyag, ha szintén igaz amit olvastam.
Kérlek segíts, hogy ne kelljen tovább kísérleteznem, hogyan tudnám
megoldani ezt a számomra hatalmas problémát. Jó-e az elképzelésem,
illetve hogyan tudna igazán jól működni.


Kedves Sándor!

Én másképpen közelítem meg a problémát.Anyám halálával régi házunk, a 600 m2-s telekkel, lakatlan lett. Rendcsinálás közben a körtefa alatt vagy 15cm vastag komposztréteget találtam. Ez a következőképpen keletkezett. Olyan 35 éve, amikor még ott laktam, ültettem egy Avranchesi jó Lujza nevű körtefát a garázs mellé. Ott zavarta legkevésbé a zöldséges kertet. Azóta szép nagy fa lett belőle. Jól érzi magát a helyén, mert koronája a garázs fölé nőtt, korlátlan napsütést élvez, míg a garázs tetejéről lecsorgó esővíz bőségesen öntözi földjét. Tavaly ősszel kb. 2 mázsa körte termett rajta. Mivel az én kertemben is rengeteg volt a gyümölcs, nem tudtam vele mit kezdeni. Ezért összeszedtem és odaadtam a szomszédnak, aki pálinkát főzetett belőle. Az idén cserébe kaptam tőle kétüvegnyi kóstolót. Egy ilyen 35 éves derék körtefának elég nagy kerülete van, szegény anyám ugyan olyan gonddal küszködve, mint te, alája hordta a kertben keletkezett zöldhulladékot. Ebből lett az a vastag komposztréteg. Neked is valami hasonlót ajánlok. Egy 350 m2-s kert kíván néhány gyümölcsfát. Így március táján gyönyörködhet a család a virágban pompázó fákban. A virágzó almafa olyan, mint egy szép menyasszony. A látvány bármelyik trend szerinti tuja szépségén túl tesz. Ugyan ez van ősszel a színesre érett gyümölcsökkel. Talán csak télen kerül esztétikai hátrányba, de akkor viszont ki lehet akasztani rájuk madáretetőt, ami szintén izgalmas élményt ad. Azért merem ajánlani a gyümölcsfákat, mert a balatoni nyaralóm parkjában is hasonlóképpen járok el. A kertben fenyők és nyírfák szolgálnak árnyékolásra és dísznövény gyanánt, míg két almafám alatt el tudom tüntetni a keletkező fűnyiradékot. Ugyan így díszbokrok alá is szórható. Tüskétlen szederből is lehet hasznos és egyben mutatós dísznövényt nevelni. Annak töve is sok füvet igényel a takaráshoz. Szóval én azt javaslom, a komposztkészítést ne te végezd, mert ahhoz sok hely szükséges, bízd inkább a természetre.

2014.02.21. KŐEDÉNYRECEPTEK.



Móni kérésére közlöm a kerámiaedény gyártójának receptjét.

Vegyes savanyúság:
A szezonális zöldségféléket a termés sorrendjében vegyesen savanyíthatjuk. A zöldséget tisztítsuk meg, daraboljuk a kívánt méretre és mossuk meg. Rakjuk rétegezve az edénybe és ízlés szerint szórjunk rá fűszert. Sót zöldségkilogramonként 2,5dkg-t. A rétegesen bedöngölt fűszerezett, és sózott zöldséget az edényben 24 órát állni hagyjuk, majd a só hatására kiengedett saját levét lehűtött, forralt vízzel annyira kiegészítjük, hogy a savanyító oldat a zöldséget teljesen ellepje. Ezen a módon az edény részlegesen is megtölthető az egyes zöldségfélék hozzáférésének megfelelően. A bedöngölt zöldséget célszerű egy kifőzött saválló, tömör kerámia, vagy kő nehezékkel leterhelni. Amikor újabb, esetleg más zöldséget kívánunk az edénybe tenni, akkor eltávolítjuk a nehezékeket és folytatjuk az edény feltöltését. Ezen a módon akár a teljes zöldségszezon vegyes savanyúsága lehet egyetlen edényben. Az edény részleges, vagy teljes feltöltése után az edényt a vízzár feltöltésével és a fedél ráhelyezésével hermetikusan le kell zárni.
A savanyítás az első 4 napon 20-25 c fok körüli hőmérsékleten történjen. Ez követően az érleléshez 15-20 fok körüli, a tároláshoz pedig ennél hűvösebb környezet az ideális. A savanyúság kiszedésekor az edényt csak a legszükségesebb ideig tartsuk nyitva. A kőedényben a hagyományos ecetes, vagy csemege csalamádé, vegyes savanyúság, ecetes paprika stb. készíthető, tárolható.

Annyit teszek hozzá, hogy ezt a módszert nem próbáltam ki.Így nem tudok róla korrekt véleményt mondani. Azt javaslom kedves Móni, ha nem tudsz megtölteni egy 40 literes edényt egyszerre, akkor vásárolj 4db 8 literest, vagy 3db 12 literest. A módszerben annyi problémát látok, hogy nehéz nyáron, kánikulában a tároláshoz kellően hűvös helyet találni. Ehhez száraz és mély pince kell. Legnagyobb mennyiségben én ubit teszek el. Azt egész héten gyűjtöm a hűtő zöldséges rekeszében és mivel amúgy is hét végén érek rá eltenni, addigra bőven összejön egy edényre való.

Kovászos téli uborka:

Közepes nagyságú ubit válogassunk össze. Gondosan mossuk meg, végeiket vágjuk le, hogy a téli fogyasztáskor már ne kellejen ezzel vacakolni. Majd éles kés hegyével hosszában, három oldalról kissé hasítsuk be. A kimosott kőedény aljára tegyünk bőségesen kaprot, hogy jó kapros íze legyen, mint a nyári kovászos ubinak. Türelmesebbek függőleges helyzetű ubisorral rakják tele az edényt. Türelmetlenek és időhiányban szenvedők, mint és is vagyok, csak szórják bele. Nem lesz annak semmi baja se. A sorok közé fokhagymagerezdeket is érdemes tenni. Jól jön majd a téli vitaminszegény időszakban. Valamint apróra vagdosott kaporszárakat is tegyünk még közé, vagy a tetejére. Én az edény nyakában keresztbe tett kaporszárakkal szorítom le a zöldséget, ne tudjon felemelkedni az edényben. Tegyünk a tetejére egy kis szelet kenyeret tartalmazó vászonzacskót. Aztán töltsük fel vízzel, hogy lepje el. Előzőleg minden liter vízbe 1 evőkanál sót számítva, a sós vizet felforraljuk, majd lehűtjük. A feltöltött edényt lefedjük és 25 fok körüli hőmérsékleten érleljük, 48 órán át. Ezt követően eltávolítjuk a kenyeret tartalmazó vászonzacskót, végül a folyadékzár és a fedél segítségével az edényt hermetikusan lezárva, hűvös pincébe tesszük tárolásra. Ne felejtsük el időnként a vízzárat feltölteni, hiszen a párolgás következtében fogy belőle a víz.

Savanyú káposzta:

Téli savanyításra szép fehér érett, keményfejű káposztákat válasszunk. A fejeket tisztítsuk meg a külső borító levelektől , torzsákat vágjuk ki. Együk meg, vagy 3-4 mm vastag szeletekre vágva a legyalult káposzta közé keverhetjük. Télen én imádom a ropogós torzsaszeleteket rágcsálni. A szeletelést szüleim élesre köszörült nagy késsel végezték, én viszont a vásárban kapható káposztagyalut használom, melynek olyan széles kései vannak, hogy egész fejeket lehet rajta gyalulni. Sok időt tud vele megtakarítani aki nagy mennyiségben savanyít. A szelés közben leeső leveleket macerás munka összevagdosni. Tegyük félre és majd a rétegezésnél szórjuk az edénybe. A legyalult káposztához mérjünk ki, kg-onként 2,5 dkg sót.(1 evőkanál)

Ezek után a káposztát a következő módon rakjuk a savanyító edénybe:
Az edény aljára tegyünk káposzta leveleket. (Ezek majd jól jönnek télen a Töltött káposztához). Erre rétegezhetjük felváltva a káposztát és a fűszereket. A káposztát egy nagy műanyag edényben összekeverjük a sóval a megadott arányban, belenyomkodjuk a kőedénybe. Erre jön a babérlevél, egész feketebors fűszerként és ritkán rakva félbevágott paprika. Én elefántormány nevű paprikát használok, mert az nem puhul meg a savanyítás során. Azért praktikus a paprika felhasználása, mert késő ősszel amikor eljön káposztaeltevés időszaka, már a paprikának lejár a szezonja. Ha sok marad még a kertben, megenni már nem győzzük, tegyük a káposzta közé és nem megy kárba. A savanyítással keletkező kesernyés ízű paprika nekem nagy kedvencem. Mindig vadászok rá a káposzta kiszedése során. A fűszerek használata ízlés dolga. Már hallottam kaprot, tormát, birsalmát, köménymagot, vöröshagymát és egyebet is használni. Szóval az edényt töltsük meg káposzta és fűszerrétegekkel felváltva. Minden réteget egyenként, alaposan nyomkodjuk az edénybe.
A savanyító edénybe a névleges liter 1,25-szörös szorzatával egyenlő mennyiségű friss gyalult káposzta fér el. (Tehát pl. egy 30l-s edénybe 37,5 kg káposztaszelettel számolhatunk.) Ezt ökölszabályként kell értelmezni, hiszen a káposzta nedvességtartalma kissé befolyásolja. Nem pontos, inkább arra szolgál, ha megmérjük bedöngölés előtt káposztamennyiségünket, el tudjuk dönteni melyik edényünk használata lenne optimális számunkra. Bedöngölés után az edény szája lezárandó. A savanyítás az első 4 napon 15-20 fok körüli, a tároláshoz pedig ennél hűvösebb környezet az ideális. A kiszedést itt is igyekezzünk gyorsan elvégezni, mennél kevesebb ideig legyen az edény szája nyitva.

2014.02.20. SZOMORÚ MUZSIKUS KÖTELESSÉGEIM.



Kedves olvasóim. Nehéz embert próbáló időszakon vagyok túl. Ami miatt nem volt kedvem a honlapommal és az arra érkező véleményekkel foglalkozni. Elmesélem szomorú élményeimet. Akivel hasonló eset történt már, az átérzi helyzetemet , akinek nincs kedve elolvasni, kérem ugorja át ezt a bejegyzést.

1. felvonás:
Édesanyám, életének 91. évében elhunyt . Ezt több hónapos ápolás előzte meg , napi injekciózással, mosdatással, etetéssel stb. és ami még ezzel jár, nappali és éjjeli ügyelet. Később kórházi látogatás munka mellet, napi 60 km utazással. Mind ez megterhelőnek tűnik, de ha az ember édesanyjáról van szó, akkor a kötelességtudat felülírja a fáradság érzetét. Jan. 17.-én megszűnt szíve dobogni. Ez után már csak egy dolgom maradt, megadni neki a végtisztességet. Mivel nálunk a családban gyermekkorom óta mindig szólt valamilyen hangszer, sokszor anyukám kérésére, nem lett volna nyugodt a lelkem , ha nem búcsúztatom el egy dallal. A Kell még egy szó c. filmdalra gondoltam. A legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, amikor a szervező cég megkérdezte milyen zenét játszanak le a szertartáson, ezt kérem. Hiszen a szám a legjobb előadóktól, profi stúdióminőségben könnyen elérhető. Ennek ellenére mégis vállaltam az zenélést, mert anyám ha még élne azt mondaná, miért járattalak annak idején zeneiskolába, ha még ennyit se teszel meg értem. Másrészt eszembe jutott mennyire örült a feleségem amikor a kisfiától rajzot kapott anyák napjára. Az a kis ákom-bákom gyermekrajz többet jelentett számára mint akár a legdrágább, ízlésesen becsomagolt gyári bonbon. Miután a szertartást a tiszteletes Úr befejezte, szót kaptam. Elmondtam, a gyászolóknak hogy nagyon nehéz ilyenkor énekelni. Mert gombóc van a torkomban és a fájdalom acélfogóként szorítja össze az álkapcsomat. Ezért a dal most olyan funkciót fog betölteni, mint az a kis ákom-bákom virág. Aztán összeszedtem minden tartalék erőmet és elénekeltem. Az szép dal sokat segített rajtam, utána valami földöntúli boldogság szállta meg a lelkem. A legaranyosabb Rozika, a szomszéd néni volt, aki a temetőből hazafelé azt mondta, tudja Győző amíg énekelt én végig imádkoztam magáért, hogy el tudja elénekelni. Én pedig akkor arra gondoltam, hogy szerencsés ember az, kinek ilyen jó szomszédjai vannak. Ez volt a második kedves epizód ezen a drámai napon, mely csillapította mély fájdalmamat.

Anyukám már idős korában, unokájával, a fiammal:




2.felvonás:
Ahogy a régi öregek szokták mondani, az elhunyt visszajön valamelyik hozzátartozójáért. Ebben a misztikus mondatban lehet valami igazság, mert édesanyám halála óta éjszakánként felébredek és teljesen kipihentnek érzem magam, mint aki rendesen kialudta magát. Tegnap éjjel, pl. két órakor ébredtem fel. Azért érdekes ez, mert anyukám is két órakor halt meg. Visszatérve a visszajövésre, szomorú telefont kaptam Horvátországból. Anyám húga Ilonka néni, néhány héttel később szintén elhunyt. Kötelességemnek éreztem, részt venni a temetésén. A Tiszteletes Úr először anyanyelvén magyarul, majd a hivatalos nyelven horvátul mondta el, búcsúztató imáját. Ilonka néni búcsúztatásához én is egy dallal hozzájárultam, ami a lelkemet ugyan úgy könnyebbé tette, mint szegény anyám temetésén. Kár, hogy kevesen értették meg a dal szövegét. Ilonka néni gyerekei, akik magyar nyelvi környezetben nőttek fel, otthon kizárólag anyanyelvükön beszéltek, már régóta nem használják a magyar szavakat. Néha öregebb rokonok tolmácsolásával tudtunk csak kommunikálni. Utoljára 40 éve voltam ott, akkor még magyarul beszéltek. Most 60 évesen megtapasztaltam milyen érzés szüleim és nagyszüleim szülőföldjén idegen látogatónak érezni magam, kinek a szavát se értik. Koszorú helyett hangszeremet helyeztem Ilonka néni sírjára, de nem csak azt hagytam Horvátországban , hanem a szívemből is egy leszakadt darabot.

Ilonka néni fiatalon, két fiával:





3.felvonás:

Sajnos a temetések sora ezzel nem ért véget számomra. Két nappal később egy nagyon kedves munkatársamat búcsúztattuk, kihez 25 év igen jó munkatársi viszony fűzött. Sőt a fiain keresztül is tovább élt a megörökölt jó munkatársi kapcsolat köztünk. Ám mégse ez miatt vált rendkívül fontossá számomra a temetési szertartás. Egy olyan különös kérést intézett hozzám munkatársam, mely felér egy kitüntetéssel és én ezt olyan megtiszteltetésnek tartok, mely kevés ember életében adatik meg. Vagy 10 évvel ezelőtt amikor Ibolyát a könyvelőnket temettük, néhány mondattal elbúcsúztam tőle a munkatársak nevében. Ez valamiért megfogta Laci barátom lelkét. Másnap az utam a raktáriroda felé vezetett, midőn meglátott, kijött elém,és egy meleg kézfogással megállított. Van egy nagy kérésem hozzád, mondta. Szeretném ha az én temetésemen is te mondanád a gyászbeszédet, ha oda ér az életem. Ekkor megállt bennem egy pillanatra az ütőér. Az járt a fejemben, mit követtem el, hogy ez az ember rám bízza életének legfontosabb eseményét, a legutolsó útját? Mivel szolgáltam rá erre a magas szintű bizalomra. Egyáltalán meg tudok-e ennek a kérésnek felelni. Lesz-e hozzá majd akkor ha ez bekövetkezik erőm és tehetségem? Aztán telt, múlt az idő és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor is be kellett váltanom az ígéretemet. Mindkét fiával beszéltem az ügyben. Egyik fia megnyugtatott, nem lesz gond, mert rokon a tiszteletes aki tartja a szertartást, míg a másik fia közölte velem, hogy a ravatalozóban nem kapok lehetőséget, de a sírnál én kezdhetem a végső búcsúztató részt. Erre hangoltam magamat és ennek megfelelően megjelentem gitárommal a sírnál, de a sors keze közbeszólt. Amikor a szertartást szolgáltató Tiszteletes Úr, hivatalos titulusában Nagytiszteletű Úr, meglátta kezemben a gitárt, arrogánsan közölte velem, hogy rövid beszédet engedélyez csak, max. 3 percben, de nem gitározhatok. Hivatkozott a hozzátartozókra, meg megint a hozzátartozókra. Miután kifogyott a hozzátartozókra való hivatkozásból, azt válaszoltam neki: Megvárom míg önök eltávoznak innen, aztán visszajövök és elfogom muzsikálni amit terveztem, mert ezt a Lacinak még életében megígértem. Aztán ott hagytam a nagy tiszteletű urat és elvegyültem a gyászolók között. Már majdnem vége lett a szertartásnak, a koszorúk is a helyükre kerültek, amikor keresést indítottak irántam, most énekeljem el amit akartam. El is énekeltem, minimális kísérő szöveggel. A részvétnyilvánítás után odajött hozzám egy hölgy és azt mondta nagyon tetszett neki a dal. Mire én visszakérdeztem, úgy találja? Megerősített, hogy igen úgy találja. Nekem más volt a véleményem, de nem adtam neki hangot. Olybá tűnt nekem az egész, mint amikor a színészt nem engedik játszani a darabban, de amikor már a ruhatárban osztják a kabátokat, mégis színpadra parancsolják, produkáljon valamit. A Laci nem ezt kérte tőlem és nem is ezt ígértem neki. Ezért vagyok szomorú, bár azt állítják többen is, hogy ne búsuljak mert a Laci onnan föntről mindent lát és tudja, hogy én mindent elkövettem, nem az én bűnöm, hogy a dolgok más irányt vettek, mint amit megbeszéltünk.

Lap tetejére