Blog 2019/2

2019.11.01. A TERMÉSZET HATALMA A SENKIFÖLDJE FELETT


Emlékeztetőül annyit, hogy a városszéli zöldségeskertemben vagyunk. Egy sárgarépasor választja ketté a területet. Egyik felén termett az idén a krumpli, a másik felét tavasszal átadtam egy szezon idejére a természetnek megőrzésre. Ezt neveztem el senkiföldjének. Ezzel egy kedvemre való, igen ritkán kínálkozó alkalom adódott a természet működésének megfigyelésére. Előzetesen arra számítottam, hogy haszonnövények is bőségesen ki fognak kelni a gyomok mellett. Ezt a gondolatomat azért mertem tutira venni, mert amióta a talajra bízom a komposztálást, azóta seregével kelnek ki az előző évben termesztett növények. Hiszen a letermett növények maradványait otthagyom mulcsnak, azon a helyen ahol keletkeznek. Így a magjaik közül sok kikel a következő évben. Gyommagok tekintetében se szűkölködik a talaj, mert a réten lekaszált fű ráhordásával, sokkal több mag kerül rá, mint amennyit a gazda tudatosan kiszór takarónövényvetés esetén. Tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy gazdag vegetáció alakuljon ki. Várható volt, hogy ez egy igazi életre-halálra menő küzdelem lesz a haszonnövények és gyomok között. Kivételesen olyan körülmények között, ahol a kertész nem segít a haszonnövénynek a gyomokkal szemben. Tavasszal ezzel indítottam a versenyt:
Kedves Magok! Adott egy ősszel mulcsozott terület. Melyhez emberi kéz nem fog nyúlni. A félig elkorhadt mulcsréteg minden résztvevő számára bőséges tápanyagot szolgáltat. A feltételek mindenki számára azonosak. Meghúzom a startpisztoly ravaszát, induljon a verseny!
Első versenyzőnek a tavaly betakarítás során véletlenül földben maradt krumplicsapat jelentkezett be. Ők jelentős helyzeti előnnyel indultak a többi növénnyel szemben, hiszen a gumójuk valóságos tápanyagraktár, pl. egy parlagfű magjában lévő tápanyaghoz képest. Élvezték, hogy nagy területük van, egyelőre még nincs konkurenciájuk. Amire a többi növény áttudott törni a korhadó mulcson, addigra ők már erőtől duzzadó szárakat és leveleket növesztettek.
No, itt álljunk meg egy pillanatra! A földben maradt krumpli kihajtása, ettől a konkrét esettől is eltekintve, rendkívül fontos esemény számomra. Erre szigorúan odafigyelek, mert ekkor és itt dől el, mekkora teret nyer a krumplibogár? Az mindenki számára nyílván való, hogy a krumplibogár ott vonul telelőre, ahol abban az évben a krumplin élősködött. A következő tavasszal onnan fog előbújni, nagyjából a krumplival egy időben. Körülnéz, látja közelében a krumplilevelet, esze ágában sincs továbbrepülni. Ott rögtön elkezdi a peték lerakását. Ekkor, arról a néhány tucat tőről begyűjtöm az ott settenkedő bogarakat, a már lerakott petéikkel együtt. Ezt még kétszer heti egy alkalommal megismétlem. A továbbiakban nincs gondom velük. Nem kell a sok száz kifejlett Krumplitövet bogarásznom. ( Se ipari vegyszereket, se biós kegyszereket nem használok a krumpliban.) Később ugyan odatévedhet néhány kóborló bogár, de esélyük sincs elszaporodni. Gyakran látom, hogy a kifejlett bogarakat a pókok elfogják, vagy a lárvákat eszik a katicák. Az a lényeg, ne tudjanak elszaporodni, mert ha kevés a kártevő, azzal már elbírnak az ellenfeleik.
Visszatérve az eredeti irányvonalunkhoz, a krumpli, a gumójában rejlő tápanyagtartalékot kihasználva, messze elhúzott az ilyen mennyiségű tartalékkal nem rendelkező gyomok mellett. Egészen a beéréséig uralta a mezőnyt. Tehát a túlélő verseny egyik nyertese mindenképpen a krumpli. A másik nyertes holtversenyben az úritök (sütőtök) lett. Az úritök egy nagyon rafinált növény. Sikerült kifigyelnem és fotókkal dokumentálnom, milyen módszereket használt a túlélőversenyben?

Van, itt kérem minden, mint a Bucsuban. Így nézett ki a senkiföldje, a vegetációs időszak kellős közepén. Én pedig arra vállalkoztam, hogy ebből az össznövényi kavalkádból, értelmes cikket írjak. Először csak vakartam a fejem búbját, mit lehetne ebből kihozni, de amint alapos vizsgálódásba kezdtem, egyre több érdekes momentumot figyelhettem meg. Mivel én, inkább vagyok megélhetési kertész, mint sem tudományos kutató, így talán nem meglepő, hogy a haszonnövényeknek drukkoltam. Ezért elsősorban azokat veszem górcső alá.



Nézzük meg ugyan ezt a növényi állományt kicsit távolabbról. Rögtön feltűnik, hogy a tök úgy gondolta, jobban jár, ha kiszökik a tömegnyomorból. Ahány mag csak kikelt, az mind kifutott indáival a rétre. Mégpedig arra az oldalra futott, amelyik oldal közelebb volt hozzá.



A téma az utcán hever, mondják az újságírók. Csak le kell érte hajolni. Én nem csak lehajoltam, hanem lefeküdtem érte a földre. Így tudtam a legkényelmesebben, alulról lefotózni. Ebből a nézetből már gyönyörűen látszik, a tök milyen trükköt alkalmaz, hogy ellehetetlenítse vetélytársait. Leveleit a hosszú levélnyeleivel föléjük emeli. Ezzel elveszi előlük a napfényt. Úgy működik, mint strandon a napernyő, maga alatt árnyékot ad, miközben ő fürdik a napfényben.



De mi történik, ha egy magasabb ellenfél kerül az útjába? Semmi, mert felmászik rá, átgázol rajta, mint egy buldózer.



Az úritököt akkor szokás betárolni, amikor megcsípte a dér. Állítólag a hideghatástól emelkedik a cukorfoka. Miután mindenszentekre megjött a talajmenti fagy, elhaltak az indák, elérkezettnek láttam az időt a behordásukra. A garázsban találtam nekik helyet. Ennyit tököt termett a senkiföldje. A sárga színűek spárgatökök a szokásosnál kissé jobban beérve.



Néhányat megmértem, azért, hogy tudjam, nagyságrendileg megsaccolni, mennyi tököt termett a senkiföldje? Kb. 1 mázsát. Mivel a konyhai digitális mérlegem csak 2kg-ig mér, kénytelen voltam előkeresni az anyukámtól örökölt mérleget. Ez egy retronak számító jószág, a néhai Csehszlovákiában gyártották, de működik. Mitől is romolhatna el? Hiszen nincs benne olyan kényes alkatrész, mint a digitális rokonaiban. Nincs szüksége elemre, ami lemerülne, nem lesz szoftverhibás a processzora. Primitívsége ellenére, anyukám mégis meg tudott mérni vele mindent, amire a konyhában szüksége volt. Viszont van egy problémája. Nincs rajta semmi olyan, amit nyomkodni lehetne. Ezért a mai kor követelményeinek nem felel meg.
Kb. 1 mázsa töktermést hozott a senkiföldje. A legnagyobb mérettel rendelkezőt le is fotóztam, hogy kellőképpen dokumentálva legyen az utókor számára. 12kg 40dkg a súlya. Amiből azt a következtetést érdemes levonni, hogy a talajom jó erőben van. Továbbra sincs szükségem állati, vagy műtrágyára. A mulcsolós módszer, amit 17 év óta alkalmazok ebben a kertemben, bőven ellátja tápanyaggal növényeimet.




Mivel a mérleg kéznél volt, nem tudtam megállni, hogy meg ne mérjem a nagyobb krumplikat. 30dkg feletti átlag adódik gumóként. kb. 50kg krumplim termett a senki földjén. Ezzel együtt az idei krumplitermésem elérte a 3 mázsát. Mivel a senkiföldjével tavasszal nem számolhattam, hiszen lila gőzöm se volt, mi fog ott teremni, ezért kissé túllőttem a célon.



A következő játékos a kukorica. A nyitófotón látható volt, hogy kikelt és megnőtt belőle néhány tő. Ezekről nem szakítottam le az érett csöveket. Két ok miatt: Mert megígértem nem nyúlok a területhez, amíg tart a vegetációs időszak. A másik okom pedig, hogy kíváncsi voltam, a területemen élő őzek, rókák, borzok megkívánják-e? Ha ezek csemegekukoricák lennének, már régen eltüntették volna őket. Így viszont épségben megmaradtak. Megfigyeltem még egy érdekes jelenséget. A poloskák előnyben részesítették a kukoricát, a környezetükben lévő egyéb növényekkel szemben. Valószínű a termés édes illata vonzza őket. Egyébként ezt az otthoni kertemben is tapasztaltam. Ezt a megfigyelést érdemes lenne kihasználni a poloskák elleni küzdelemben. Megjegyzem ettől nem lesz kevesebb a poloska, viszont könnyebbé válik a begyűjtésük. Ráadásul a kukorica termésében nem tudnak kárt okozni, mert a csumája megvédi. Ezekből olyan következtetést vontam le a jövőre nézve, bátran vethetek néhány sor kukoricát. Az őzek miatt nem lesz veszélyben, a poloskák begyűjtése miatt kimondottan kívánatos lenne.



A torma csak afféle vendégművész nálam. Nem kértem fel a produkcióra, de éppen erre járt, más dolga nem akadt, hát elszaporodott. Jövőre, ha visszaveszem a művelést a természettől, útban lesz. Nem is tudom, mit lehetne vele kezdeni? Mert a tormamártáson kívül másra nem használjuk. Ennyi tormának a mártását viszont képtelenek vagyunk elfogyasztani.



Egy szereplő maradt ki a műsorból. A térelválasztóként emlegetett sárgarépasor. Azért, mert az előző növényekkel ellentétben ezt én vetettem. Essen ennek is a sorsáról néhány szó, mert ezt nem viccből, vagy úri passzióból tettem. Ha azt írom, fontos szerepe van a konyhában, biztos vagyok benne, a háziasszonyok bölcsen bólogatnak. És nem csak érési szezonjában, hanem egész évben. Tehát tartósítani kell. Erre három módszerem van:
1. A földben hagyom jó erősen betakarva diófalevéllel, de nem csak a növényt, hanem a körülötte lévő talajt is. A diófa levele megvédi a fagyástól és a rágcsálóktól. Ha télen kellemes fagymentes, napsütéses napok adódnak, arra az időre kicsit félrehúzom a takarást, hogy tudjon a répa asszimilálni. Ez a legjobb módszer. Nem fonnyad, nem rothad el.
2. Betárolom a pincébe. Itt tudom a legrövidebb ideig eltárolni. Ezért oda csak annyit viszek be, amennyi 3-4 hónap alatt a konyhában felhasználásra kerül.
3. Felaprítva besózom, egy napig pihentetem, közben néha megkeverem, hogy a só járja át. Majd kis üvegekbe töltöm. Minden 1 kg répához 20dkg sót teszek. Adalékmentes sót használok. Melyet a Tesco hiper-szuper áruházban vásárolok. Annak, aki megszokta a Horváth Rozi féle jódozott vákumsót, melyet az országos tiszti főorvos ajánlásával reklámoznak, nehéz lenne ezt elfogadni. Mert ez nincs tisztítva. Természetes állapotban, ahogy a bányából kikerül, úgy csomagolják és forgalmazzák. Ezért apró fekete kőszemcsék vannak benne, valamint a csomósodásgátló adalék hiánya miatt össze is áll. Mindezek csak esztétikai hátrányok, az egészségre semmilyen káros hatással nem bírnak. Az már mindenki számára ismert és unalomig emlegetett tény, hogy a vásárolt élelmiszerek tömve vannak az E sorozattal jelzett egészségkárosító adalékanyagokkal. Ez a termék ebből a szempontból ritka kivételnek számít, ezért szívesen használom tartósításra.




Amikor az én drága feleségem levest főz, leveszi a polcról az üveget, belekanyarít néhány kanállal és ezzel egyben a leves sózását is elvégezte. Azon a véleményen vagyok, hogy a tartósításnak a három módszer közül ez a legbiztonságosabb módja. Nem rothad meg, nem rágja meg a kukac, nem fagy el, nem lopja el a szomszéd, stb. Ezeken túlmenően a módszer, a főzés menetét kétségtelenül gyorsabbá és kényelmesebbé teszi. A napi munka után a családjuknak főzőcskéző háziasszonyok számára, szerfelett előnyös.




Ez a fotó a legelsőnek feltöltött fotó, közelről fotózott réti része. Talán mindenkinek vannak kedvenc virágai. Kinek a rózsa, kinek az orchidea stb. Nekem a katáng. Annak ellenére, hogy a közismeret nem sorolja a virágok, vagyis dísznövények közé. Ezért némi magyarázatra szorulok. Többségükben azokat az embereket kedvelem, akik nem hivalkodóak, hanem szerénységükben is rejtenek magukban valami érdekeset, vagy szépet. Így vagyok a virágokkal is, és ezért lett kedvenc virágom a katáng. Mely reggel kinyitja kék szirmait, de ha rásüt a nap, ahogy egy kékszemű kislány az első randevún, szemérmesen lehunyja szemét, ő is becsukja szirmait.
Én pedig becsukom jegyzetfüzetem mára.




2019.08.25. A KRUMPLI BETAKARÍTÁSA


Előre közlöm, senki se örüljön, hogy ezzel befejezettnek nyilvánítanám a krumpli ügyet. Lesz még egy írás belőle, mert egy részét egyelőre még nem szándékozom kiszedni a földből, de erről majd később. Rögtön adódik a kérdés, miért foglalkozok ennyit ezzel a növénnyel? Azért, mert itt mindenki takarónövényt termeszt. Legyen legalább egy ember a csoportban, aki haszonnövénnyel próbálkozik. Erre mondhatnátok, Jó, jó, de miért éppen a krumplit pécéztem ki magamnak? Erre bonyolultabb választ tudok adni:
Sajnálatos tény, hogy a jelenlegi krumpli termelésünk nem elég az ország igényének kielégítésére. Annak ellenére, hogy az igény is egyre csökken. Míg az 1 főre jutó krumpli fogyasztás 1950-ben 108,7 kg volt, Úgy ez mára 30 kg körül alakul. Már ezt a keveset se vagyunk képesek megtermelni. Ide jutottunk a nagy rendszerváltásunkkal.
A termelés visszaesésének okát a jövedelemhiány mellett a klimatikus viszonyok megváltozásában látják a szakemberek. A burgonya ideális életfeltételei egyre jobban északabbra tolódnak. Felmerül a kérdés, érdemes-e erőlködnünk a termelésével, vagy kövessük az uralkodó trendet és vásároljuk meg a multi áruházban az idegen földről behozott árut? Szomorúan tapasztalom kertésztársaim körében, milyen nagy arányt képviselnek az utóbbira szavazók. Itt közöttünk is ismerek olyan csoporttársat, aki 1ha-s birtokon gazdálkodik, ám a saját jól felfogott érdeke miatt, krumplit még se termel. Szóval van rá okom, hogy negyedszer is belefogjak ebbe a témába.
Nagy szerencsémre megkaptam az agrárszektor. hu hírlevelét. Azt javaslom, lessünk bele, mit javasol, hogyan kell krumplit termelni a kiskertben? Játsszuk el azt a játékot, hogy idézek néhány sort a cikkből és rögtön hozzá teszem, hogy ez az én esetemben, hogy néz ki?
Agrárszektor: A burgonya nyár végén válik betakaríthatóvá, addig azonban folyamatosan gondoznunk kell a nagy levéltömeget, ami a kertünkben virít. Fontos a növények rendszeres öntözése, a föld minél gyakoribb fellazítása a tövek közül, valamint a gazolás.
Én: Már itt rögtön az elején elakadtam. Őszintén bevallom, nem is tudom, a nagy levéltömeget hogyan kell gondozni? Nem öntöztem, nem lazítottam, nem gazoltam. Ennek ellenére még se lehetett olyan rossz az a levéltömeg. Ezt abból gondolom, hogy az őzgida nem látszott ki belőle. A levéltömeg nagyságának megítélésében én is tévedhetek, az Agrárszektor cikkírója is tévedhet, de őzanyu nem téved. Ő annyira nem hülye, hogy egy satnya krumpliba rejtené gidáját, amiből kilátszik, amikor a krumpli ágyást térdig érő fű veszi körül, oda is rejthette volna. Erről ti is meggyőződhettetek az akkor feltöltött fotóimon.
Agrárszektor: A burgonyát csak teljesen beérett állapotban érdemes betakarítani. Ezt úgy lehet megállapítani, hogy a növénynek a szára és a levélzete már teljesen leszáradt, a szár a talajból könnyen kihúzható, a gumók is könnyen leválnak.
Én: Nálam a szára kihúzáskor a beleszakadt a földbe, mert régóta nem kapott esőt ezért keménnyé száradt.
Agrárszektor: A házi kertekben a betakarítás kézzel, illetve kapával vagy ásóval történik.
Én: Se nem ásó, se nem kapa, Lazítóvilla! Itt megint csak szembesültem a villa jóságával. sokkal kevesebb lett a megsérült gumó, mint az ásóval kiszedés esetén. A munka is gyorsabban ment. Azonkívül egyúttal ezzel a szerszámmal az őszi talajlazítást 35cm mélységben egy menetben elvégeztem. Mondhatnám két legyet ütöttem egy csapásra.
Agrárszektor: A megfelelő tárolás egyik legfontosabb feltétele, hogy a felszedett gumókat előbb 15–20 napig száraz, sötét szellős helyen tartsuk. Ez alatt az időszak alatt a burgonyában levő felesleges víz eltávozik, a felületére kicsapódó pára pedig leszárad, így csak ezt követően rakjuk a végleges téli tároló helyre a gumókat.
Én: Ez a felesleges víz fogalma megfogott, mint bokszolót a horogütés. Mi az, hogy felesleges víz? Az én krumplimban annyi víz van, amennyit a természet beletöltött + a pince párájából magába szívott. Az én technológiámban a felesleges víz fogalma nem értelmezhető. A krumplit betárolás előtt megmosom, hogy a konyhai munka gusztusosabb és könnyebb legyen. Ciszternavizet használok, az a városi víz árához képest ingyen van. Mosás után a teraszon megszárítom, mérleggel megmérem és utána rögtön a pincébe hordom. Ami egyáltalán nem száraz. Sőt így ősszel olyan vizes, hogy csöpög a falakról, a polcokról a víz. A víz abból adódik, hogy beáramlik a szellőzőkön keresztül a párás levegő és mivel a pince hűvös, a pára kicsapódik. Felesleges munkával járna 15-20 napig száraz helyen tartanom.
Miután semmi közöset nem találtam a cikkben javasoltak és az én módszereim között, nem untatlak vele tovább benneteket. Ebben a csoportban ezen senki se lepődik meg. Inkább a cikk írójának kéne meglepődnie, hogy ennek ellenére a 60m2-s területen idén is megtermett a 2,5 mázsa krumplim. Ebben nem is a mennyiség a lényeg, hanem az, hogy nem használtam se műtrágyát, se állati trágyát, se permetszert. A vetőgumó is saját magfogásból származik. Ahogy Kökény Attila mondaná, nulla input. Ha nem számítom bele a nyár elején végzett mulcsozást, akkor azt mondhatom, a vetésen és a betakarításon kívül nem nyúltam hozzá.
Ha az évi átlagos 30kg/fő fogyasztással számolok, ez a két fős háztartásunkra nézve iszonyatosan sok. Viszont ha az 1950-es 108,7 kg-t veszem alapul, akkor már csak fél mázsa körül van az eltérés. Illetve kicsit több, mert még minden krumplim nincs kiszedve. Ez a feleslegesnek tűnő mennyiség már nem okoz problémát. Mert a hozzám érkező látogatók torkán krumplis pogácsa formájában simán lecsúszik. Az a gyanúm, hogy a barátaim többsége nem is barátság miatt tér be sűrűn hozzám, hanem a finom krumplis pogácsa és a hozzá járó toroköblítő miatt. Ezért azt javaslom, aki sok barátra akar szert tenni, az termeljen krumplit és süssön nekik sok pogácsát. Garantált a siker.

A következő fotón a krumpli betakarítva, talaj letakarva. Így fog az idén áttelelni. Ezzel visszatértünk a tavaszi kiinduló állapotba. Az elmúlt években ilyen idő tájt tarlórépa tenyészett benne, de az idén időhiány miatt elmaradt a vetése.
A veteményes területét egy sárgarépasor két félre osztja. Egyik felében a krumpli termett, a másik felét a természetre bíztam. Ezen ötletemet szintén az időhiányom szülte, de úgy is felfoghatjuk, hogy egy érdekes tudományos kísérletnek vagyunk résztvevői. Melyben azt kutatjuk, miként alakítja a kertet a természet, ha tevékenységében nem korlátozzák. Ezt jelöltem meg senki földjének a fotón. Amikor bekopogtat hozzánk az első talaj menti fagy, kiértékelem a végeredményt és be fogok róla számolni. Magam is kíváncsi vagyok rá, mit produkál a természet?




Ez a rét idén egyszer volt kaszálva. Ezzel a magba borult növénytömeggel mulcsozok. Ez jelenti a második kaszálást. Szeretem ezt növényösszetételt. Könnyű kaszálni és vastag rétegben lehet vele takarni, mert a mulcs szellős marad. A szakemberek szerint magvas gyomokkal nagy kárt okozunk a kertnek. Mivel én nem vagyok kertészeti szakember, ez rám nem vonatkozik. Nálam a magok nem okoznak gondot, mert a mulccsal együtt azok is elkorhadnak.




A pincémet a házzal együtt építettem. Akkor nem gondoltam, ilyen nagy szükség lesz rá majdan, hiszen nem sokkal előtte még legény voltam. Legénykoromban a kertészkedés a legcsekélyebb mértékben se érdekelt. Ha akkor nem lettem volna előrelátó, most nem tudnám hol tárolni a krumplimat.



Betárolás előtt a kiürített pince tégla falát és boltozatát, padozatát nagynyomású mosóval alaposan letisztítjuk és miután kiszáradt, kerül bele az új termés. A padozatra horganyzott kábelcsatornát fektetek, melynek teljes felülete perforált. Ez a kupac alatt, mint egy szellőzőcsatorna működik. Utána öt csoportba osztom a megmosott termést. Így konyhai munkálatok előtt nem kell turkálnom a nagy kupacot, hanem onnan választok, amelyik a legelőnyösebb az éppen főzött, vagy sütött ételhez.
1. Csoport. A következő évi vetéshez félretett gumók. kb. 300 gumó. Ehhez ez után a jövő évi vetésig tilos hozzányúlni.
2. Csoport. Ide a nagyméretű minden célra felhasználható gumók kerültek. A zöme ilyen.
3. Csoport. A lúdtojás méretnél nagyobbak, de az öklömnél kisebbek. Ezek héjában főzés céljára ideálisak. Salátának, krumplispogácsába stb.
4. Csoport. A lúdtojásnál kisebbek.
5. Csoport. A kiszedéskor megsérült, azonnal elfogyasztandók gumók. Ezekből lett a legkevesebb. Hamar el is fogyott.
Ha megnézitek a fotón a hátsó fal tégláinak a színét, látszik sokkal pirosabb a lecsorgó víztől. Míg az ajtóhoz közeli, bal oldali fal teljesen száraz. Ez a lecsapódó pára nem csak a falon jelentkezik, hanem a krumplin is. Ennek jótékony hatására olyan magas páratartalom keletkezik, aminek a következménye, hogy a krumplim ráncosodás nélkül tároltató a következő évi termésig. Ennyit mára krumpli témában. Amint ígértem, ha bekopogtat hozzánk az első talaj menti fagy, jelentkezek az első fotómnál jelzett kísérlet eredményével.



2019.08.25. GÉNBANKOK, MAGGYŰJTÉS HÁZILAG


Ez azért is aktuális, mert most van a szezonja.
Először is szeretném leszögezni a kiindulási pontomat. A génbankokat fontosnak tartom. Sajnálom, mint az egyéb fontos közintézmények, pl. iskolák, kórházak, támogatásban kiszorultak a társadalom perifériájára. Az ember csak kapkodja a fejét, hány milliárd Ft megy el haszontalan dolgokra a költségvetésből. Ugyan akkor olyan rendezvényeken ahol módom volt találkozni génbankos munkatársakkal, elkeseredetten panaszkodtak, hogy néhány ásványvíz megvásárlásához egy rendezvényükre, milyen magalázó procedúra után jutnak hozzá. Ennél sokkal többet érdemelnének, mert a jövő szempontjából felbecsülhetetlen értéket képviselnek.
Bár a magőrzés egyik zászlóshajója a NÖDIK, de ez mellett minden kertésznek elemi érdeke kellene, hogy legyen. Annál is inkább, mert az általuk őrzött magok egy nagy részét a NÖDIK is a magunkfajta amatőr kertművelőktől gyűjti be. Ebből az is következik, ahogy a NÖDIK, úgy ti is gyűjthetitek a magokat. Tehát az írásom célja, hogy biztassalak benneteket. Minden kertész legyen egy kis génbank.
Egy róluk szóló riportban olvastam: „Kérnek magokat kisebb termelők is, ők még hagyományos eszközökkel és termesztési technológiával dolgoznak, persze a fajta hozama is a régi időknek megfelelő lesz.”
A mondat első felét megerősítem. Én is kértem két alkalommal tőlük magokat, de azt is be kell, hogy valljam, nem volt velük szerencsém. Az idén nem kértem, mert még a tavaly kapottakat se vetettem el. Mert olyan sok helyről és annyi fajtából kaptam tavaly magot, amennyibe még egy normális ember is bele tud keveredni. Erre még a szórakozottságom rátesz egy lapáttal. Viszont az idén a kezembe került a küldeményük és elvetettem őket. Mind ki is kelt, annak rendje, s módja szerint. Amikor a magokat kértem, két növényre koncentráltam, a futósbabokra és a szójákra. A futósbabokra azért, mert amióta a globális felmelegedés felerősödött, a futósbabjaim poloskát bőségesen teremnek, babot egyáltalán nem. A szóját pedig azért, mert azt feltételeztem, hogy a NÖDIK által őrzött magok biztosan nem génkezeltek. Ezekből annyi lett, hogy a NÖDIK babok ugyan úgy, csak zöldtömeget és poloskát termettek. A szójával nem tudom, mi van? Szeptemberig még nem hozott magfogásra alkalmas hüvelyt. Attól tartok, nem jutottam előrébb a probléma megoldásában. Azt feltételezem, hogy a régi babfajták nem alkalmasak a manapság tapasztalható légköri hőségben termés képzésére. Ha valakinek más véleménye van, vagy olyan fajtával rendelkezik, esetleg olyan termesztési módot alkalmaz, amely ezt megcáfolja, kérem, legyen a segítségemre, írja meg. Ebből azt akartam kihozni, hogy senki se ájuljon el attól, ha ősrégi, vagy ellenkezőleg, szuper új fajtát tud beszerezni, hanem próbálja ki. Aztán ha jobb a fajta, mint amit eddig termesztett, tartsa meg, ha nem, dobja ki és próbálkozzon másikkal.
A mondat másik fele, hogy a fajta hozama is a régi időknek megfelelő lesz, elgondolkodtató. Ezt lehet negatív és pozitív tényként értelmezni. Mert egy árutermelő, aki minden évben megveszi az új nagy termőképességű hibrid magokat, elvárja tőlük, hogy a magasabb hozammal megtérüljön a befektetése. Ha a fajta miatt kevesebb lenne a hozama, ő ezt kudarcként élné meg. Ezzel szemben a régi bevált fajták magjai a kistermelőnek termelési biztonságot jelent.
Még egy érdekes mondat az interjúban: „Van minta, ami nem csírázik ki a gépekben, de kint, a földbe vetve igen!” Ez a mondat is megerősíti a kertészeti alapelvemet, a természettel nem árt jóba lenni.
Ezt, a természethez való viszonyulásomat már ismeritek, ebben újat nem tudok mondani. Érdekeset viszont igen. Most egy olyan gombás fotót hoztam, mely olyan kertekben érhető tetten, ahol a kertész a birodalmát, jó testvér módjára megosztja a természettel.
A fotókkal azt szeretném érzékeltetni, hogy magvásárlás nélkül is lehet termelni.
Ezt a paprikafajtát egykoron elefántormány néven vásároltam. Azóta fogott magról termesztjük. Ez egy vékonyhúsú paprika, érdekes alakkal. Kizárólag azért termesztjük, mert savanyítás során megőrzi keménységét bármilyen hosszan is kívánjuk tárolni. Ez vonatkozik az ecetes és a tejsavas erjedésű módra is. Kellemetlen tapasztalatom van azokkal az érett állapotban gyönyörű piros paprikákkal, melyek az üvegben vagy a káposztáshordóban a káposztába rétegezve, tavaszra lötty-pötty puhára változnak. Az Elefántormány ropogós marad.



A következő egy ígéretes fajta az idén termesztem először. A magját Szilárd barátomtól kaptam. Aki az utcájukban átfáradt Sándor bácsihoz és kért tőle magokat. Sándor bácsi nagyon szívesen adott öt fajtából és hozzátette, hogy idejét se tudja, mióta veti ezeket. Ebből az a lényeg, akár a szomszédoktól is tudunk magokat szerezni, ha élelmesek vagyunk. Ráadásul ezek a mi vidékünkhöz igazodott magok. Szemben a NÖDIK magokkal melyek a legkülönbözőbb tájegységekről származnak. Amúgy meg ugyan ilyen Sándor bácsi típusú gazdálkodóktól is gyűjt a NÖDIK. Tehát azt javaslom, néha lépjetek ki az internet virtualitásából, ismerkedjetek össze a környék kertészeivel. Biztosítlak benneteket, mindannyian jól jártok.



Ennek a sárga paprikának a magja is Sándor Bácsitól származik bár bőtermő, de mivel apró a bogyómérete, ezért a termésmennyisége erősen kifogásolható. Viszont paradicsomos salátákba beleszelve élénk sárga színével, jól hozzájárul a saláta színkavalkádjához. Ha valaki szereti a salátákat, annak érdemes néhány tövet tartania belőle. Vegetáriánusoknak egyenesen kötelező! (Én is az vagyok.)



A következő paprika zsákbamacska. Nem tudom, kitől származik és milyen termése lesz? Leginkább a fűszerpaprikára hajaz a színe, húsának a keménysége. Legvalószínűbbnek azt gondolom, hogy valakinek a vendégmagja közé belekeveredett egy másik termésről szedett mag. Így első látásra, a termőképessége jó, ha beérik kiderül, érdemes-e továbbvinni a magot? Minden évben adódnak ilyen izgalmas kérdések.



Négy paradicsomról is hoztam fotót. Kb. húsz fajtát vetünk. Három szempont szerint vetünk ennyi fajtát:
1.Biztonság. Ha valamelyik nem hozná az elvártakat, akkor se maradunk paradicsom nélkül.
2.Változatosság. Minden fajtának van egy bizonyos jó tulajdonsága. Sok fajtának sok jó tulajdonsága közül választhatunk a felhasználás során.
3.Folyamatosan kísérletezünk. Minden évben néhány csereberéből származó fajtát is kipróbálunk.
Ezen a fotón az a fajta látható, amelyre azt szokták mondani, ha egy fajtát nevelhetnék, ezt választanám. Régi, sok néven ismert fajta. Én anyukámtól kaptam a magot 30 éve, ő Jugoszláv néven ismerte. Bőtermő, hatalmas méretűre is képes megnőni, íze finom és befőzésre is kiváló.



Ez a paradicsomtő a paprikaágyásban merészelt kikelni és megnőni. Én erre azt mondtam, ha a természet úgy akarta, akkor legyen úgy. A magasságát nézve a fa paradicsomok típusába sorolnám, viszont a termése a RomaF1 fajtára hajaz. A Roma fajta egy húsos paradicsom. Befőzéskor a leves fajtákat nagyon jól fel lehet javítani a rostosságával. Pl. Ha összefőzzük a Jugoszlávval a Romát, az egyik adja a jó ízt, a másik segít a besűrűsítésben. Egyelőre úgy tűnik érdemes lesz megfogni a magját és felvenni a vetési listára.



Erről a fajtáról nincs emlékem, honnan származik, de bőtermő ezért vetjük.



Ha valamelyik családban létezik nem kívánt gyermek, akkor ez a paradicsom nálunk az. Mi se kívántuk, de időközben megszerettük. Ugyan úgy a paprikaágyásban kelt ki és ugyan úgy értelmeztem rá a természet megmaradásának törvényét, mint az előző paradicsomra. Én idegenkedtem korábban a sárga színű paradicsomoktól, de időközben megkedveltem. Befőzésre nem tartom alkalmasnak a mérete és színe miatt, de étkezésre praktikus. Egy falat sajt, egy szem paradicsom bekap. Az íze is kitűnő. Megkérdeztem az én drága feleségemet, emlékszik-e honnan került hozzánk ez a fajta? Azt válaszolta nem, de ő ezt nem is veti soha. Ennek ellenére, minden évben terem valahol a kertben.



Azon kedves olvasóimnak, akiknek volt kedvük, idejük és türelmük végigolvasni irományomat, jár a bónuszfotó.
Az én drága feleségem éppen most emeli fel az óriáspöfeteget. Ezt a gombafajt, mint ehető gombát nem sokra tartom. Van egy jellegzetes pöfi aromája, de nincs olyan igazi gomba íze, mint amelyet a kalapos gombáknál megszoktunk. Így nem az étkezési értéke fontos számomra, hanem a jelzés értéke. Az ehhez hasonló jelenségekkel jelzi a természet, hogy jelen van a kertemben.



2019.08.15. ÉVA KÉRDEZTE


Mindenek előtt,csak gratulálni tudok ezekhez a csodálatos paradicsom és paprika termésekhez! Mi a titka annak ,hogy ilyen dús termést hozzanak azok a pici magok? Föld igény, palánta nevelés, szabadföldbe vetés,vagy fóliába,esetleg zárt helyen ládába, vagy cserépbe palánta nevelés,locsolás milyen módszerrel,milyen időközönként,napos,félárnyékos,árnyékos helyre ültetés? Ilye dús és szép termést saját otthoni kiskerben ritkán lehet látni.Pompás termés az biztos.Még annyit,hogy bakhátra ülteted és a sorok között a mélyedésben locsolsz,vagy csak símán ültetsz és a tőhöz locsolsz? Köszönöm,ne haragudj,hogy ilyen egyszerűnek tűnő és magátol érthetődő dolgokat kérdezek,de az enyém meg sem közelítette ezeket a csodákat ,azzal együtt,hogy mindig a paradicsom megromlik. Ja még annyit,hogy permetezed-e mikor és mivel? Ez már túlzás. Gondolod magadban miért nem veszek szakkönyvet? Hidd el van több is olvasom is és mégsem tudom így megtermelni. Köszönöm,hogy végig olvasod és válaszolsz. További sikeres kertészkedést! Éva


Drága Jó Évám!

A kertészkedés olyan, mint a biciklizés. Aki tud biciklizni, miközben tekeri a pedált, önfeledten bámészkodik, nézi a tájat, vagy a pasik az előttük bicikliző hölgy izgő-mozgó fenekét. Még véletlenül se jut eszébe azon gondolni, milyen nagy tudás van a birtokában. Így én se hiszem, hogy amit termelek, az valami különlegesen nagy szám lenne. Egyszerűen csak ülök a biciklin és szép lassan tekerem. Közben bámészkodok. A kis írásaimban rendre elmondom, hogyan biciklizek, de ez alapján senki se tud megtanulni biciklizni. Megtanulni csak úgy tud valaki, hogy ráül a járműre és próbálkozik az egyensúlyozással. Aztán egy idő után, meglepődve veszi észre, jé, már egészen jól megy, nem dőlök el. Aztán később már örömét leli abban, ha úgy tartja kedve, felpattan a járgányra és túrázni megy, vagy csak tesz néhány kört vele a környéken.

Nem akarok kitérni a kérdéseid elöl, viszont éreztetni szerettem volna, hogy pestiesen szólva, nem semmi, amit kértél tőlem.

Ha beütöd a nevemet a gugliba, elsőre hozza a kertészeti honlapomat. Ott sok kérdésedre választ találsz. Pl. Rögtön az első kérdésedre: Mi a titka annak, hogy ilyen dús termést hozzanak azok a pici magok? A termények menüpont alatt, ahol a fotón talicskában terményeket láthatsz, szinte szó szerint megválaszoltam:

„Amikor tavasszal elvetettük a cukorrépát, céklát, pasztinákot olyan pici magok voltak alig látszottak a tenyerünkben. S lám őszre egy grammnyi magból egy talicska répa termett. Ez az arány a természet csodás működésének eredménye és csak kisebb mértékben a kertész érdeme.”

A palántanevelésről részletesen írtam itt, május elején. A honlapomon is megtalálod az új írásaim ikonra kattintva. Sajnos arra nem volt időm, hogy az összes írásomat, ami a fészbukk csoportokban megjelent, oda is bemásoljam, de előbb, utóbb meg fogom tenni, mert sokan igényt tartanak rá.

A talajon kívül, nagyjából úgy nevelek mindent, mint egy értelmes kertész, Semmi hókusz-pókusz. Esővízzel öntözök. Van egy 20m3-s ciszternám. Mivel a talaj állandóan mulcsolva van, jól tatja a vizet, ritkábban kell öntöznöm, mint a fekete talajosoknak. Nem időre öntözök, hanem beletúrok kézzel a talajba és érzem száraz, vagy nedves. Ha száraznak érzem, öntözök. A vizet a növények tövéhez folyatom. Amint a mulcsrétegen átszivárog, a teljes talajfelület benedvesedik. Amire szükség is van, hiszen a talajlakó élőlényeknek a talaj minden morzsájában élni kell.

Gyári permetszereket nem szívesen használok, csak ha feltétlenül muszáj. A paradicsomjaimat a nyár elején egyszer rézzel megpermeteztem. Azon kívül csak a beteg, alsó leveleket szedtük le néhányszor.

A szakkönyveket hasznos olvasgatni, de nem szabad szent írásként kezelni. Mert a bennük szereplő elméleteket emberek agyalják ki, ami nem mindig egyezik a természet akaratával.

Láttam kedves személyedet a Talajéltetés összhangban a természettel csoportban. Azért tartom ezt fontosnak, mert az én kertészkedésem alapja is az életerős talaj. Ott ezekről a dolgokról esik szó. Sokszor osztunk meg olyan írásokat, melyek néha használhatóbbak, mint a szakkönyvek.

2019.07.01. CSIGÁK ÉS MULCSOLÁS



A csigaküzdelmes írásomra érkezett néhány summás következtetés, folytassuk ezzel. Melyek szerint a mulcsozás káros tevékenység, stb. Erre én egy retkes fotóval válaszolok. Amúgy a téli retekről már írtam, a tavasziról még nem. Ez látható a fotón. Tudjátok, az a pici piros, amit a tavasz hírnökeként, kertünk első ajándékaként fogyaszthatunk. Miután nem ettük ki az összest, néhány a földben maradt, majd jún. közepére magba borult. Ez látható a fotón. Kicsit túlnőttek a szokásosnál. Ennek pontos okát nem tudom, viszont abban biztos vagyok, ha a hagyományos mulcsnélküli, ásózós, kapálós módszer szerint kertészkednék, a vetőmagokat a kereskedelmi forgalomból szerezném be, más lenne a helyzet. Valószínű azon biológiai sokszínűség nélkül, aminek részei a csigák, hangyák, tücskök, békák, és egyéb kertész számára látszólag haszontalan, sőt károsnak tartott állatok, nem nőtt volna meg a fotón látható embermagasságúra.Drága feleségemet kértem meg, mutassa meg, hogy az oldalirányú kiterjedése is méteres. Ezen és a további fotókon érdemes megfigyelni, mindenütt él a természet.




Az ágyásban hagyma, sárgarépa, paprika, paradicsom között volt a retek, ezért összekötöttem, amíg a magok be nem érnek, a többi növényre kisebb árnyékot vessen. Az ásó 1,5 m magassága is jelzi a méretét. Talán látszik a fotón, a tobzódó élet. Én ebben a zöld mindenségben érzem otthon magam. A termésről bátran mondhatom, semmivel se kevesebb, mint a barnára sterilizált ágyásokban kertészkedők termése.



Az első fotón látszik ez a piros vödör. Mielőtt valaki rákérdezne, mi a szerepe, elárulom. Madzagos kötöző helyett én ezeket a színes drótokat használom. Ipari hulladék újrahasznosítása. Tartós, ingyen jutottam hozzá és van még egy előnye. A két vége egymásba van hajtva, bármikor szétnyitható és közéfoghatók az előző kötözés óta nőtt növényi részek.



Ez pedig a végső felvonás. Eljött az idő, amikor a beérett retekmagokat biztonságba kell helyezni. Ezt a mennyiséget fél kézzel már nem lehet kimorzsolni. Szárítás, taposás, rostálás, fúvás a sorrend. Még valami szükségeltetik hozzá: nagy adag türelem. Ez nem a teljes mennyiség.



Nézzünk körül, mi újság a csigavész után, maradt-e a kertben valami említésre méltó.



Itt van az, amikor a szükség törvényt bont. A csigás küzdelem miatt nem tudtunk odafigyelni a megszokott rendünkre. Valahogyan a fix támok mellett nem jutott hely az összes paradicsomnak. De az is lehet, hogy az idén több a kiültetett paradicsom a szokásosnál. Két hete szól az én drága feleségem, kérek holnapra 50db karót a paradicsomoknak. S én, mint jól nevelt papucsférj, mit tehettem mást, mint megkaróztam őket.




Lap tetejére