Kertészkedés / termények

A tavasz első hírnöke a hónapos retek. A fólia védelmében nem kukacosodik. Egy Szlovéniából származó magot vetek évek óta mely igen jó tulajdonságokkal bír. Sokáig a földben tartható anélkül hogy elöregedne, nem érzékeny az időszakos csapadékhiányra, gumója nagy méretű. Szabadföldben is rendszeresen vetem. A retekről a vitaminbank.hu a következőket írja: A retket, az eddigi szokásainktól eltérően, jobban is bekapcsolhatjuk az étrendünkbe. S ha egy talpalatnyi kertecskénk is van, adjunk helyet a reteknek, mert nagyon hálás csemege.



A tavasz másik hírnöke a zöldhagyma. Két éve a szőlő mellé ledugtam néhány tő örököshagymát. /hivatalos néven téli sarjadékhagyma/ Kora tavasszal amikor még és késő ősszel amikor már nincs zöldhagyma, akkor ez igazi kincs. Esti szalonnázáshoz, kőrözöttbe, salátákba felhasználva kész vitaminbomba. Két változatban terjedt el. Az egyik foghagymaszerű csimbókot nevel, míg a másik magot hoz, amiről szaporítható. Viszont ha egy terebélyes bokrot szétszedek majd tövenként eldugdosom, fejlődésben egy évet nyerek .



Mi a helyzet ősszel? Míg a szőlőfürtök meghíztak, a hagyma sűrű erdővé nőtte ki magát. Úgy tűnik, hogy jól érzik magukat egymás társaságában. A friss hajtások egészen az első fagyokig fogyaszthatók. Az én fajtámnak a hatóanyaga olyan erős hogy még egy halottból is kiűzi a náthát. Akinek fontos az egészsége annak a kertjéből ez a növény nem hiányozhat! Mindemellett termesztése igen egyszerű.



Nyár közepén gyümölcsbőség. A cseresznyéim, a kajszibarackjaim, az egyik őszibarackom és a legkorábbi almám már leérett. Most érik a Csacsanszka lepotica szilvám, az Early Redhaven őszibarackom, A nyári rétesalmám, a fügém és két fajta nyári körtém, A piros színűt elvágtam, a belseje is piros. Igen mutatós fajta. Egy emlékezetes nyári családi kirándulás nosztalgiáját éleszti fel bennem. Egyéb előnye nincs. Már szinte a fán féléretten megszottyósodik, amitől használati értékét elveszti.



Amikor tavasszal elvetettük a cukorrépát, céklát, pasztinákot olyan pici magok voltak alig látszottak a tenyerünkben. S lám őszre egy gramnyi magból egy talicska répa termett. Ez az arány a természet csodás működésének eredménye és csak kisebb mértékben a kertész érdeme. A talicska is fontos eszköz, 20 éves jószág, a házépítésből maradt ránk. Magyar nemesítésű krumplikat vetünk. Évente kb 200-300 kg terem. Betárolása előtt feleségem kiválogatja a jövő évi vetőgumókat, én pedig az összeset megmosom. A ciszternavíz ingyen van, ennyi fáradságot megér. Gusztusosabban néz ki, a konyhai felhasználás során pedig kellemesebb vele dolgozni. Szárítás után be vele a pincébe




A pince legyen jó szellőzésű, megfelelő páratartalmú és hűvös. A támfalba épített pincémben a krumpli és az alma a következő termésig ráncosodás nélkül tárolható. A sárgarépát földnedves homokkal töltött vödrökben tároljuk.Ez a klasszikus módszer nálunk is jól bevált.




A feleségem a karalábélevest csipetkével istenien főzi ezért a karalábé stratégiai termékké lépett elő kertünkben. A tokmánynak nevezett paprika magját édesanyámtól örököltem aki évtizedekig termesztette. Finom édes íze élményszámba megy, nyersen ledarálva kiváló piros arany készíthető belőle. Ezzel a módszerrel sikerül télre is megőrizni napérlelte piros színét, magas vitamin tartalmát.




A fűszerpaprikát felfűzve hagyományos módon szárítjuk és tároljuk. Közvetlen felhasználás előtt paprikadarálóval megdaráljuk.Ez úgy keletkezett, hogy a kávédarálót lemásoltam nagyobb méretben. Fogtam egy vastag PVC vízcsövet , beleépítettem egy porszívó motort, annak tengelyére egy kést szereltem. Végül fedlapot esztergáltattam rá. Ennyi az egész és remekül működik.



Bodzavirág szüret, létráról. Vajon terménynek számít e a gyógynövény? Hiszen látszólag minden ok nélkül magától nő. Már amelyik kertész ilyen mértékben hagyja érvényesülni a természetet. Ott igen.



Itt a válasz az előző kérdésre. Termény vagy nem termény, ugyanolyan fontos számomra a gyógynövény mint pl. a télire eltett uborka. Őket gyűjtöm : hársfa, bodza, menta, citromfű, útifű, csalán, zsálya, cickafark, kakukkfű. Naponta váltogatva reggelenként 2l teát főzök belőlük. Bizton állítom a gyógynövényteák a legkiválóbb szomjoltók. Üdítőnek nevezett iparilag előállított folyadékot nem fogyasztok.



Spájzrészlet: bal oldalon a lekvárok, jobb oldalon paradicsomlé és kecsap. Garantáltan bio minőségben.




Savanyúságok eltevésére kerámia edényeket használunk. A legkisebbek 8l, a legnagyobb 32l-es. Összesen 11db edényünk van. Bennük a savanyúkáposzta, a kovászosuborka egészen ápr.-ig tárolható anélkül hogy megromlana. A jobb oldali tányéron kovászos uborka és az elmaradhatatlan ízesítői. Nagyon sok kaporral, foghagymával szeretjük. A fokhagyma egyrészt fűszer, másrészt az uborkával együtt jó étvággyal fogyasztható. A foghagymának az étrendünkben fontos egészségmegőrző szerepe van. Már az ókorban is termesztették.

Az előbb említett lekvárokról jut eszembe.Többen érdeklődtek a lekvárfőző technológiám iránt. Sőt már egy kollégám le is utánozta találmányomat. Az ötlet abból a szükségszerű helyzetből született, hogy dolgozó ember lévén, nincs időm 10 órán keresztül főzni a nagymamaféle lekvárt. Ez a krónikus időhiányom késztetett arra, hogy szerkesszek egy olyan gépet mely, kevergeti helyettem.(A nagymamaféle lekvár köztudottan attól finom, hogy a hosszú főzés alatt a gyümölcs jelentős mennyiségben veszít víztartalmából, a benne lévő cukor koncentrálódik. Ettől válik a lekvár ízdússá. Vásároltam egy 25 l-es rozsdamentes fazekat melyre hajtóművet szereltem.



A hajtóművet egy rozsdamentes acéllapra erősítettem fel. Bár ez a megoldás a tisztíthatóság miatt igen előnyös, azonban hőtechnikai szempontból hátrányos. A fazékból felszálló gőz kicsapódik rajta, és visszacsepeg. Ezért főzéskor egy ruharéteggel takarom le a tartólemezt. Ezzel a fenti problémát sikerült kiküszöbölnöm. Azok számára, akik ezután szándékoznak lekvárfőzőt készíteni, javaslom a falapot, mint tartószerkezetet.




A keverőlapát fa részét egy megcsavart rozsdamentes lemezre csavaroztam fel. A falap a főzőedény fenekére támaszkodva forog, így az állandó kevergetés miatt a lekvár nem tud odaégni.
A fenti kép bal oldalán az is látható, hogy a tartólemez furatában egy csap fityeg. Ez a csap akadályozza meg, hogy a hajtóművet tartó lemez a fazékon elforduljon, hiszen az nincs rácsavarozva. Semmilyen fix rögzítése nincs. A saját súlya nyomja le, és szorítja a keverőlapot a fenékhez. Így az egész szerkezet egy mozdulattal leemelhető, illetve rátehető a fazékra. Mivel a csap kisebb átmérőjű, mint a furat, némi játékot is megenged neki. Így a gyártásból eredő mértani aszimmetria nem okoz gondot.



A hajtómű áttétele 100, mely az 1500 1/p fordulatú motort 15 1/p-re csökkentené, ha simán bedugnám a konnektorba. Viszont a motor és a konnektor közé egy invertert is beépítettem.(magyarul frekvenciaváltót.) Ennek az a szerepe, hogy a konnektorban lévő 50Hz frekvenciából annyit csinál amennyire a dobozán lévő tekerőgombot állítom. A képen 5Hz látható. Ezzel a fentiekben említett 15/p-es fordulat tizedrészére csökken és a keverőlapát percenként 1,5-t fordul. Ez bőven elég a kevergetéshez, mivel az edényem alja, jó hőeloszlású anyagból van.




Amennyiben, most itt abbahagyom, biztos vagyok benne, hogy máris érkezik a kérdés: Mennyiből lehet ezt kihozni? Nos, nekem csak a fazék került pénzembe. Az árára már nem emlékszem, de meglehetősen drága volt. Viszont megérte, mert csak egyszer kellett megvennem, viszont jó minőségű, és még sok évig szolgálhatja családomat. A többi alkatrészt pedig kiterjedt szakmai kapcsolataimnak köszönhetem.
Lap tetejére