Gasztrosztorik / svájci lóhús

Svájci élményem a lóhússal.



Elsõ Svájci utazásom elõtt próbáltam elképzelni milyen lehet Európa leggazdagabb országa és milyenek az ott élõ emberek?Arra számítottam hogy a németekhez hasonlóan afféle jöttment idegenként lenéznek. Ezzel szemben mindenütt olyan barátságosan fogadtak hogy néha már kellemetlenül éreztem magam és feltettem a kérdést vajon megérdemlem e azt a sok figyelmességet amiben részesítenek ?
Esetem az AISA cég üzemi étkezdéjében a következõ képen történt :
Vendéglátóim esténként étterembe vittek vacsorázni, viszont az ebédet az üzemi konyhájukon oldották meg. A vendégek számára egy kis különálló részt választottak le üvegfallal az üzemi étkezdébõl, ahol díszesebb terítéssel, sörrel, üdítõvel, kávéval tették elegánsabbá az étkezést. Egyébként ugyanazt a menüt szolgálták fel mint amit a saját dolgozóik is ettek.
A figyelmességükre jellemzõ, miután megtudták hogy vegetáriánus vagyok a séf minden étkezés elõtt kijött és megkérdezte , megfelelne e számomra ha a körethez nekem gombát, tojást vagy egyebet készítene? Sõt amikor jó két hónap múlva a sors úgy hozta hogy hasonló okból egy hétre ismét a vendégük lehettem a séf ugyanúgy mindennap kijött és feltette kedves kérdését. Tehát nem feledkeztek meg rólam , amivel ismét kellemes meglepetést szereztek .
Egyik alkalommal negyedmagammal vártuk az étel felszolgálását és közben sört iszogattunk. Természetesen a séf most is megjelent szokásos kérdését feltenni. Kedvenc fõmérnököm Béla bátyám visszakérdezett, nekik mi lesz a menü ? Pferde Fleis volt a válasz. Mivel két munkatársunk nem értette a német nyelvet, Béla bátyám jónak látta, nem lefordítani. Csak az étkezés végén tette fel a kérdést: Gyerekek tudjátok e mit ettetek? Aztán elárulta nekik hogy lóhúst. Így történt étkezésünk Európa leggazdagabb országában.
Lap tetejére